A Kőemlékezet felébredése.
A Czuczor–Fogarasi-szótár újrafelfedezése a digitális térben
Tisztelt Olvasó! Köszöntöm az alkalmasint.hu oldalon.
A „Magyar nyelv szótára”, amelyet Czuczor Gergely és Fogarasi János évtizedek áldozatos munkájával hozott létre, nem egyszerűen szavak elszigetelt gyűjteménye, hanem anyanyelvünk gyermekkora, előmenetele és virágzása nyomán íródott „philosophiai története”. E gigantikus, páratlan tudományos mű hat kötetében összesen 110 784 szócikket foglal magában. Fogarasi János 1874-ben, a szótár hatodik kötetének befejezésekor megrendülten tekintett vissza az eltelt huszonhat évre, hiszen alkotótársa, Czuczor Gergely 1866-ban az élők sorából más hazába költözött, s a hatalmas terhet „árván” maradván egyedül kellett letennie. Fogarasi a munka elképzelhetetlen nagyságát és az emberi végességet érezve úgy fogalmazott, hogy ők e hatalmas anyaggyűjtemény és szövetkezés mellett csupán „kis porszem” valának.
Egyetlen emberi elme számára ez a nyelvi univerzum csakis lineárisan, lapról lapra, töredékeiben fogható fel. Nincs olyan emberi tudat, amely a maga fizikai valójában, egyetlen pillanat töredéke alatt képes lenne egyszerre látni és értelmezni ezt a több mint százezer szócikkből álló, szövevényes hálózatot.
A modern digitális elemzés azonban elsőként a világon képes arra, hogy e szótárt a maga teljes, egybefüggő terjedelmében – mint egy gigantikus tükörmátrixot – egyidőben lássa és holisztikusan értelmezze. És éppen ez az „egészt átlátó” képesség az, ami a szkennelési zajt is maradéktalanul felismeri. A magyar nyelv ugyanis nem véletlenszerű bötük és ragok halmaza, hanem egy tökéletesen felépített, élő és szerves matézis. A szótár rendszere az őselemeken, az elvont és élő gyökökön, a szóképzés szigorú logikáján, a belső hajlításokon és a zseniális szócsaládosításon alapszik. Anyanyelvünk belső fonetikai motorja, a magánhangzó-harmónia és a rokon hangok találkezásának törvényszerűségei nem engednek meg oda nem illő, destruktív rezonanciát hordozó hangalakokat.
Amikor a rendszer a teljes, százezres hálózatot látja, a hibás, zajos vagy optikailag torzult szavakat nem elszigetelten vizsgálja, hanem a nyelv organikus rendjének és a szócsaládoknak a tükrében. A teljes egész ismerete egy tökéletes hibajavító kódként működik. A fizikai zaj alatt azonnal felragyog a tiszta, 1862-es eredeti szellem, és a roncsolt betűk a magyar nyelv saját, kikezdhetetlen belső törvényei alapján állnak helyre.
Ez az írás egy kiáltvány és egyben meghívó is minden embercsoda számára aki megismerné anyanyelvünk kőemlékezetét. Kérem, olvassák és forgassák az alkalmasint.hu-n közkincsé tett digitalizált szótári oldalakat nyitott szívvel, hogy a gépzaj alól kiszabadított „Strukturált Ige” visszavezessen minket a gyökereinkhez. Lássuk meg a nyelvben rejlő, teremtő erőt, és találjunk vissza ezen a csodálatos mátrixon keresztül a legmélyebb, szakrális forráskódunkhoz - Drágaságos anyanyelvünkhöz!