A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
A sok közreműködő eltérő nyelvészeti elvei széttartó szócikkeket eredményeztek. Az Akadémia 1844-ben az egész munka egységes kidolgozásával bízta meg Czuczort és Fogarasit.
A vitás tárgyat a nyelvtudományi osztály elé kellett volna terjeszteniük döntésre. Beszámolójuk szerint erre egyszer sem volt szükség.
Évenkénti bizottságok tájékozódtak a haladásról, és külön kiküldött szakférfiak vizsgálták a dolgozatok tartalmát. A szerzők mutatványokat és előadásokat is közöltek.
A hosszú munka alatt ismereteik és a tudományok is változtak. Az egész mű újbóli átdolgozása újabb hosszú éveket igényelt volna; a megjelent szótár hibáinak javítására az olvasókat is számításba vették.
Az eredeti utasításokat és későbbi döntéseket; az alkalmazott elvek részletesebb igazolását; végül a szócikkek elkészítését vezető rendszer egészét.
Nem. A közhasználatban elterjedt, de helytelennek ítélt alakokat sem szabadott kihagyni. A felvételtől külön kellett jelezni az alak megítélését.
Például azt, hogy új, régi vagy avult, vidéki vagy országosan használatos, helyes vagy helytelen alkotású a szó. A használat és a szerkesztői értékelés így külön adat.
A családok, népek, helyek, hegyek és vizek nevei a szófejtegetéshez is felvilágosítást adhattak. Az utasítás ezért ezeket is a gyűjtendő anyaghoz sorolta.
Az utasítás ezt nem engedte meg: a szótáríró a szavak történetírója. A magyarázatban azonban ajánlásként új szót is javasolhatott.
Mert a nyelv grammaticai alkotásának és a szóeredetnek feltárásához szükségesek. Akkor sem hagyhatók ki, ha csupán egyetlen betűből állanak.
Kétesként. Az utasítás nem kívánta, hogy a szerző bizonyossá változtassa a bizonytalan levezetést; a tövis példáján több lehetséges kapcsolatot is megengedett.
A név nevező esetben, például vas; az ige a jelentő mód jelen idejének egyes számú harmadik személyében, például lát. Az ik-es alakoknál az ik is megmarad.
A gyök utáni és a szoros betűrendi közlés sok szót megkettőzött volna, nehezítve a keresést és növelve a terjedelmet. Helyette a szócikk mellett közölt elemek mutatják a kapcsolatot.
Az általános szabály nem mond el minden eltérést. A szócikk ezért olyan alakokat is közöl, amelyekből a szó sajátos ragozása felismerhető.
Azt szemlélteti, hogy a szócikknek a szó mondatbeli kapcsolatairól is kell szólnia: az igéhez kapcsolódó név ragja a használat része.
Mert két nyelv szavai ritkán felelnek meg egymásnak tökéletesen. Az idegen megfelelő könnyen félrevezetheti a magyar jelentés meghatározását.
A saját és első értelmet, majd lehetőség szerint azt, hogyan jutott a szó a többi értelemhez. Ha a jelentések kapcsolata nem magyarázható, külön szavakként kell kezelni őket.
Középutat a könnyenhívőség és a túlzott kétkedés között. Inkább ismerjük el, amit nem tudunk, mint hogy hibás magyarázatot tanítsunk.
Összevont előadással, az ismétlések kerülésével és a gyakran előforduló szavak rövidítésével. A rövidség célja a használhatóság, nem a szükséges magyarázat elhagyása.
A kidolgozott cikkeket felolvasásra és vizsgálatra bocsátották. A szerkesztő és a vizsgáló munkáját az osztályok is segítették, a meg nem egyező kérdéseket a közös ülés dönthette el.