A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
Azokat az elemeket, amelyekből a szó alkotva van. A szerzők előbb a tőelemet vagy gyököt, azután a hozzá új fogalmakat kapcsoló képzőket vizsgálják.
A származékok közös alapérteménye alapján. A hangalak hasonlósága nem elég: a tűzre utaló pör családját különválasztják a körös mozgást jelentő családtól.
Az azonos képzőjű szavakat összehasonlítják, és elvonják a közös jelentésjegyet. Ezt nevezik itt inductión alapuló eljárásnak.
A törzsige szerinti állapotra vagy cselekvésre való hajlamot, képességet vagy készséget. A forrás így kapcsolja a lankatagot a lankadhoz, az ingatagot az ingadhoz.
A sárgít: sárgává tesz; a sárgul: sárgává lesz. A szerzők az ít képzőben a tevést, az úl, ül képzőben a levést különítik el.
Megkülönbözteti az egyes származékfajokat: törés, töret, törött, töretlen, tördel. A közös alap mellett a képző jelöli az új fogalmi különbséget.
Az utótag nevezi meg a ruhafajtát, az előtag szűkíti azt. A szűrdolmány szűrkelméből való dolmány, a dolmányszűr dolmányformájú szűr.
A legutolsó. A kötöz-és esetében az és a cselekvés nevét alkotja; a korábbi képzők a gyökkel együtt már a kötöz törzset adják.
Nem. A hordónál tartalomra, az embernél a boriváshoz való viszonyra utal. Az azonos képző jelentésárnyalatát a kapcsolódó szóval együtt kell megérteni.
Ha egy szó elemei a magyarból nem fejthetők meg kielégítően, vagy más nyelv adata további világosságot ad. Ekkor az értelmező más nyelvek családjait is vizsgálja.
Nem ez a közvetlen feladata. Egyes szavak értelmét határozza meg használat és elemzés alapján; az összegyűjtött összehasonlító adatok az általános nyelvészet számára is hasznosak.
Segítségével a szó eredete, képződése és idomulása korábbi állapotokig követhető vissza. A forrás a hitelesen dokumentált történeti folyamatot tartja a legbiztosabb útnak.
Azt, hogy minden magyarban használatos szót a magyar nyelvből akarnának megfejteni. Kifejezetten elismerik a kölcsönzött szavakat.
Ha a hasonló szónak több nyelvben is saját családja és szerkezete van, de történeti eredete nem állapítható meg bizonyosan. A közös alak ekkor nem azonos a kimutatott átvétellel.
Arra, hogy egy kész származékot kölcsönzöttnek tarthatnak, miközben gyökét magyar családokkal is összevetik. A teljes szó átvétele és az elemek összehasonlítása külön kérdés.
Történetileg követhető leszármazást: példaként a latin és az újabb román nyelvek viszonyát hozzák. A leánynyelv közben más forrásból is vehet föl elemeket.
Mert önálló fejlődése során saját alakulatokat hozhat létre és más nyelvekből is kölcsönözhet. A leszármazási kapcsolat ezért nem tesz minden szót azonos eredetűvé.
A szerzők kifejezetten elválasztják a kettőt. Nyelvcsere is történhetett; a vérségi leszármazás kimutatásához külön történeti adatok szükségesek.
Anyagát, vagyis hangokból álló alkatrészeit; alakját, vagyis formáját és idomulását; valamint kifejezett fogalmát, az érteményét.
A dokumentált esetben a közös törzsnyelvből vezethető le a rokonság, mint a latin deus folytatásainál. A megszakadt történeti fonal esetén a szerzők összehasonlító, inductiv eljárásra támaszkodnak.