A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
Negyvenet. A sorban a cz, ds és ė is külön helyet kap; ezt a történeti betűrendet kell olvasni, nem a mai ábéczét visszahelyettesíteni.
Mert önálló elegyült hangot jelöl, amelyet a magyar beszélőszervek megszoktak. Idegen szavak átírásában is hasznosnak tartották; példájuk a dsida.
Nem. A cs, cz, gy és a többi összetett jegy is egy-egy egyszerű hangot jelölhet. Ezért a leírt jelek számát el kell választani a hangok számától.
Önhangzókra és mássalhangzókra oszlanak. Az önhangzókat ezt követően időmértékük és ejtési tulajdonságaik szerint is tárgyalják.
Mert a szerzők szerint az elemzésben számít a nyíltabb és zártabb hang különbsége. A madár és a majom első szótagját is e szempontból vetik össze.
Eltérő ejtéseket és eltérő viselkedésű hangokat különít el. A zárt ė-t az ö-höz közelítik, az éles ë-t pedig az i-hez; a jelek ezért nem cserélhető díszítések.
Vastaghangu ragokat és képzőket. A forrás az idom, igaz, illan és más családok elemzésével szemlélteti ezt a csoportot.
Mert a szerzők maguk is említenek eltéréseket. A Halotti Beszéd halálnek, pokolnek alakja és a táji síp-vel más állapotot mutat, mint az általános hangrendi alkalmazkodás.
A kisbetűt ɑ alakban mutatja be, és a hosszú ɑ́ időértékét két rövid ɑ-val veti össze. Az alak és a mellékjel a hangról közöl adatot.
Arra, hogy a nyílt e és a zárt ė különbsége jelentést is megkülönböztethet: a tűzben vesz és a vásárban lovat vėsz más szó. A két jel egybevonása ezt eltüntetné.
Ragozási és nyelvszokási szempontból négyfélét különít el: egy vastaghangu és három vékonyhangu i-t. A toldalékok és a hangváltakozások segítik a megkülönböztetést.
Az m ajakhang, de az n-nel mint orrhanggal is közeli kapcsolatban áll. A szócikk a meder–neder, mevet–nevet változatokat és toldalékolási példákat is felsorol.
Ajakhangnak nevezi, a lágyabb b keményített szervtársának. Hangutánzó családokat is sorol mellé, például a pɑttog, pɑttɑn alakokat.
Régi szövegekben a t sokszor h-val együtt, th alakban szerepel. A forrás példáiban a The és népedeth ilyen történeti írásalak, nem mai betűhiba.
A fn. főnevet, a mn. melléknevet jelöl. A szófaji adat megmutatja, milyen nyelvtani szerepű szó magyarázata következik.
Az áth. átható, az önh. önható igét jelöl. Ezek a szótár történeti igefelosztásának megnevezései; az értelmezésnél a példákat is olvasni kell.
A tt. tárgyeset, a tb. többes szám vagy többes. A mellettük közölt alakokból a szó tárgyragos és többes számú formája ismerhető meg.
A htn. határtalan módot, a par. parancsoló módot jelöl. A rövidítések után álló alakot ennek megfelelően kell értelmezni.
Átvitt értelemben álló használatot. A szó itt egy másik tárgyra vagy viszonyra alkalmazott jelentésben szerepel; a magyarázat és a példa mutatja meg a kapcsolatot.
Az ösz. öszvetett szót jelöl. A v. ö. feloldása vesd öszve: másik adat vagy szócikk összehasonlító elolvasására utasít.