A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
Olyan bötü, szótag vagy szócska, amely a gyökhöz vagy törzshöz szorosan járulva új szót alkot. Szóalkotó működését megkülönböztetik a rag mondatbeli viszonyító szerepétől.
Az önálló szó valamely viszonyát határozza meg az egész mondatban. A már kialakult szó mondatba alkalmazását szolgálja.
Önálló, elvont és elavult gyökökhöz, törzsekhez is. A leírás szerint tehát a szóalkotás alapja nem mindig önmagában használatos szó.
Nem. Az általános rend ismertetése után kivételeket is felsorol: éljen-ezni, gondolom-ra, ehetnék-je. A tényleges nyelvgyakorlatot az előre felállított tiltás elé helyezi.
A parancskép parancs gyanánt mondott dolgot jelent; a parancsként cselekvés parancs szerinti cselekvés. A kép és ként egyes használatait a forrás nem tekinti felcserélhetőnek.
Belváltozás és hozzátétel. Az elsőben a gyök vagy törzs valamely hangja, szótagja alakul át; a másodikban valami hozzá járul.
Előtét, közbetét vagy utótét. A szerzők az utótétet különösen gazdagnak mondják, mert több képző egymás után is járulhat ugyanahhoz a gyökhöz.
A szó végén: alázatosság → alázatos → alázat → aláz → alá → al. A példa a rétegek egymás utáni leválasztását szemlélteti.
Nem. Bár onnan kezdik a származék felbontását, az előtétre és közbetétre is figyelmeztetnek. A gyalázatosság példájában szintén al az általuk kijelölt egyszerűbb gyök.
Az alapszó, az alapfogalom képviselője. Ez az egyenes ágon tőle származó alakokhoz képest anyaszónak tekinthető.
Nem. A szabó, festő személye mellett ásó, véső eszköz; az adó tárgy; a legelő hely is lehet. A mondat és a használat választja ki a megfelelő viszonyt.
Mennyiséget, nagyságot vagy mértéket: egy öl hosszút, egy óráig tartót. A nyi mellett a régi nye, ne változatot is megadják.
Ke, ka elemeket. A leírás csa, cse, cza, cze változatokat és kettős kicsinyítést is tárgyal, például köv-ecs-ke és ur-acs-ka alakban.
Helyet, rendeltetést, időt, származást és hozzátartozást is. A pesti, hadi, hajdani, apai és testi példák különböző viszonyokat mutatnak ugyanazzal a képzővel.
A külképző a szó végén önálló szóalakot is bevégezhet. A belképzőnek a tárgyalt alakban más képzőre vagy ragra van szüksége; ilyen például a darab-on-ként középső eleme.
Annyi ízben, amennyit a tőszó jelent: egyszer, tízszer, többször. A három változat a hangrendhez alkalmazkodik; további képzőt és ragot is kaphat.
Ép szavak, csonkított szórészek vagy gyökök, illetve az alapszó kisarjadzásaként tárgyalt elemek. A további fejezetek ezt a felosztást bontják ki.
Képességet, módot, alkalmat, akadálytalanságot; bizonyos mondatokban megengedést is. A vár-hat, kel-het és mehetnek példáinál a teljes mondat adja a pontos értelmet.
Az előbbi a szakács feleségét, az utóbbi szakácsságot űző nőt jelent a leírásban. A végződések különbségét a jelentéskülönbséggel együtt kell megtartani.
Jelölhet vidéket, sokaságot, rangot, állapotot és tulajdonságot: hegység, papság, királyság, szépség. A szerzők ezekből kiindulva fejtik ki a képző saját eredetmagyarázatát.