A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
Az emberi test összetartozó részeit jelölő nevekkel: fejtető, hajszál, agyvelő, szemhéj. Az alkatrészek közötti jelentésviszonyból indulnak ki.
Mindkét tagot ellátják személyjelöléssel: fejemteteje, fejedteteje. A közölt alakot ebben a tananyagban történeti példaként, a szerzők írásával őrizzük meg.
Hátgerinczem és hátamgerincze. A két megoldás a nyelvszokás változatosságát mutatja ugyanannál az összetételnél.
Csak a második. A forrás ezt a típust elkülöníti a mindkét tagon ragozott és a kétféleképpen használatos összetételektől.
A szerzők szerint leginkább a nyelvszokásból. A példasor nem jogosít fel arra, hogy minden összetételre egyetlen változatlan mintát kényszerítsünk.
Álláspontjuk szerint ezekben belviszonyi, személyi vagy tárgyi összeköttetés van. Ezért javasolják például a fejemteteje és szemedfénye egybeírását.
Az előbbi már helynév, elnevezés; az utóbbi valódi birtokviszonyt közöl. Az eredetileg birtokos szerkezet a névvé válással más írásbeli szerepet kaphat.
A fa kanál különírást is közlik, az írói gyakorlatra hivatkozva. A kétértelműség elkerülését azonban külön szempontként emelik ki.
A csont olló csontból való ollót, a csontolló csontvágó ollót jelöl a példában. Az anyag és a rendeltetés más összetételi viszony.
Ugyanazon fogalom kifejezése a szó ismétlésével vagy némi változtatásával. Az ismétlés, sokasítás, nagyítás és játékos hasonlítás is megjelenhet benne.
Sebet, fájdalmat jelent. A gyermek- és dajkanyelv ismétlődő alakjait külön csoportban sorolják fel.
Ételt és apát. Ez a példa arra is figyelmeztet, hogy az ismétlődő hangalak jelentése a használat szerint többféle lehet.
Felosztást: az emberekre külön-külön jutó mennyiséget. Az azonos szó ismétlése tehát nem minden esetben pusztán erősítés.
Az ismétlés folytonosságot vagy ismétlődő cselekvést fejezhet ki. A szerzők a világvégig tartó menés és futás körülírásával szemléltetik ezt.
Két rokonértelmű szó kapcsolódik benne össze. A fejezet ezt külön csoportba teszi, a húzvon és fúrfarag jellegű párokkal együtt.
Az önhangzó változik. A csoportban rendszerint az első tag vékonyhangu és kicsinyező, a második vastaghangu.
Az első tag önhangzóval, a második mássalhangzóval indul. Ezt a fejezet külön ikerszócsoportként tárgyalja.
A tagok elején álló mássalhangzó változik. A közös hangzás és az alakváltozás együtt szervezi a párt.
Az ellentétes tagokból álló ikerszók közé. A helyek vagy irányok különbsége adja a kapcsolat egyik alapját.
Mert a fejezet az egész pár ismétlő, sokasító vagy jelentést összekapcsoló szerepét tárgyalja. A tagok külön vizsgálata mellett az együttes használat is része az értelmezésnek.