A kérdések és válaszok a szerzők gondolatmenetét követő tanulási magyarázatok.
A forgatható kártyákhoz JavaScript szükséges. A tananyag szövege:
A személyragokat a személynévmások módosított alakjaiként tárgyalja. Ezért a ragozási példák előtt az önálló személynévmásokat vizsgálja.
Mert az én, te, ő teljes alakja és a szavakhoz járuló személyjelölés nem azonos megjelenésű. A ragozás rendszerét a magyar alakok saját rendjéből kívánják megfejteni.
Ennen, tennen, önnön, illetve további régi változatok. A szerzők az en, ön elemet toldalékként különítik el, mert több személyhez is járul.
Miv, tiv, továbbá mü, tü alakokat. A leírás régi emlékeket és élő tájbeszédet is figyelembe vesz.
A kérem tárgymutató, a kérek tárgyra határozottan nem mutató alak. Az első személy jelölése a két igealakban eltérő lehet.
Az első személyű birtokrag a név többes számának hangrendjéhez igazodik: ház-ak, ház-am; fej-ek, fej-em; bőr-ök, bőr-öm.
Ek, ok, ök változatok, például megyek, futok, jövök. A forrás az idő és mód szerint eltérő hangrendi viszonyokat is elkülöníti.
Vár-sz és tör-sz. Az esz, asz alakok önhangzó nélkül is járulhatnak a tőhöz; a személyjelölést a teljes ragozási sorban vizsgálják.
A második személyre: tégedet vagy titeket is jelenthet a tárgy. Az alany első személyű; a közbeszúrt l erre a tárgyi viszonyra is utal a leírásban.
A fejezet a nevekhez járuló ik mutató szerepét az igék személyjelölésétől külön alkalmazásként tárgyalja. A szófaj és a mondatbeli feladat is szükséges az értelmezéshez.
A ver, tör, mar puszta igékből, amelyek egyben egyes harmadik személyű alakok. Erre épülnek a bemutatott személyragok.
Első múltként a vere, töre, mara sorát, második múltként a vert, tört, mart alakot. A történeti tananyag mindkét közölt sort megőrzi.
Az and, end elemmel képzettet: ver-end, tör-end, mar-and. Ez a forrás történeti igeragozási rendszerének része.
A parancsoló és foglaló módban j: ver-j, tör-j. Az óhajtó módban na, ne: ver-ne, mar-na. Ezekhez járul a személyjelölés.
A ver-tek jelenbeli többes második személy különbözik a vert múlt tövéből induló alakoktól. A tő, időjel és személyjel együtt adja az értelmezést.
Verj és verj-sze, törj és törj-sze, marj és marj-sza. A puszta módtő és a külön jelölt második személy is szerepel.
Nem. A puszta tőige, időtő vagy módtő is helyettesítheti. A ver, vert, verne alakok mellé a fejezet külön állítja a világosan jelölt verjen típust.
Puszta tőigére és tárgymutatóra. A szerzők az a, e, i, j és ja, je változatait követik például a veri, marja, verjük alakokban.
Verėm és verjük; töröm és törjük; marom és marjuk. A pontozott ė a közölt alak külön hangjelölése, ezért nem hagyjuk el.
Egyes első személyben m, másodikban l, harmadikban rendszerint ik áll. A második múlt külön kivételt kap: esett.