vonatkozó némely r alaphangu szók előhangja, ú. m. parázs, parássol, párol, párna, pergyó, pėrj, pėrjeszt, pėrked, pėrnye, pėrnyeszt, pėrzs, pėrzsėl, pir, pirít, pirítos, pirúl, pirhanyag, pirkad, pirong, pirongat, pironkodik, pironság, piros, pirók, porzs, porzsol, porzsoló, porít, pörzs, pörzsül, pörcz, pörnye, pörnyeszt, pörgöl, pörken, pörs, pörsen, mindezek több b, f és v ajak- mint előhangu szókkal állnak fogalmi rokonságban; l. B, F, V. Így 6) néha fölcseréltetik szervtársaival, mint m ajakhanggal, mint: part mart, pocs mocs, pocsolya mocsolya, paczii, maczi; paszat, maszat; továbbá f szintén ajakhanggal: pėrėg, fėrėg; patying, fatying; patyolat, fátyol; hasonlóképp b-vel, mint: - pótor, bódor, terepély, terebély, pezderkedik, bezderkedik, stb. l. B betü.

A p betüvel kezdődő idegen szók száma nem csekély, milyenek : palánk, pallér, pálma, palota, pamut, pánczél, pánt (?), pántlika, papir, parola, pásztor, pázsit, pelengér, pénz (?), pogány, stb. stb. mint a maguk helyén megjegyezvék.

P betüvel kezdődő részint önálló, részint elvont gyökök száma mintegy 100-ra, p-vel végződőké pedig, mint: ap, ep, ép, ip, áp, csáp, csip, csup stb. körülbelül 80-ra megy.

P. v. pl. rövidítése például, és p. o. rövidítése példának okáért szóknak.

–P,

ritka képző ú. m. tal-p, kom-p, pely-p; mint közép képző eléjön hor-p-asz, ter-p-eszkedik, s némely más szókban. Jelentése részint alap, fenék, részint valamely más ajakhangból, főleg v-ből változott el.

–PA, –PE,

magas hangon –PE, névképző néhány szóban, mint : tompa, tömpe, törpe.

PACS,

hangutánzó gyök, melynek fordítva megfelel : csap; tompább hangon : pat, lap; szisgegve : pacs. 1) Főnév gyanánt alkalmazva, tenyérnek tenyérbe csapása. A gyerekek tisztelet- vagy barátság jelül pacsot szoktak adni. Adj fiam pacsot. 2) Tisztátalan, mocskos, álló víz; máskép : pocs, honnan : pacsangol am. pocsároz; pacsmag, seprűféle eszköz, melylyel valamit befecskendeznek, megnedvesítenek, pl. a kovácsok pacsmaga, máskép : pemet v. karapoló. Pacs, mint hangutánzó gyök rejlik a pacskol, pacsi, pacsirta, pattan stb. szókban is. Mint ilyenhez rokonok a hellen πατάσσω, latin batuo, franczia battre stb.

PACSA,

faluk Szala és Gömör megyékben; helyr. Pacsá-ra, —n, —ról.

PACSANGOL,

(pacs-ang-ol) gyak. önh. m. pacsangol-t. Sárban, vízben járva, taposva pocsároz, bemocskítja magát. Gyöke pacs, a középképzőbeli n közbevetett hang. V. ö. PACS.

PACSANGOLÁS,

(pacs-ang-ol-ás) fn. tt. pacsangolás-t, tb. –ok. Sárban, vízben járva, maga bemocskolása.

PACSÉR,

falu Bács, puszta Somogy m.; helyr. Pacsér-ra, —on, —ról.

PACSKOLÁS,

(pacs-og-ol-ás) fn. tt. pacskolás-t, tb. —ok. Csapkodva ütögetés.

PACSKONDÁL,

(pacs-og-ond-ál) gyak. áth. Gúnyoló, gyalázó szókkal piszkol, pirongat valakit, mintegy pocsékol, pocsékká tesz valakit. Erdélyi szó.

PACSKONDÁLÁS,

(pacs-og-ond-ál-ás) fn. tt. pacskondálás-t, tb. —ok. Gúnyolódva piszkolás.

PACSMAG,

(pacs-m-ag) fn. tt. pacsmag-ot, harm. szr. —ja. 1) Elkopott vagy rosz czipő vagy papucs. Pacsmagod nem leszek. A törökben basmak am. papucs (ritka használatu. Hindoglu). 2) Seprűféle eszköz, vagyis pemet a kovácsoknál, melylyel a tüzet fecskendezik. 3) A festők, mázolók ecsetje; szokottabban : pamacs. Első értelemben közvetlenül hangutánzó, második és harmadik jelentésénél fogva gyöke a pocs, mocs szókhoz áll legközelebb, mennyiben nedvességet jelentenek; egyébiránt ez utóbbiak is hangutánzók. V. ö. PASMAG. A persában pacsm am gyapjú; fan.

PACSMAGOL,

(pacs-m-ag-ol) áth. m. pacsmagol-t. Pacsmaggal fecskend, pl. tüzet; vagy mázol, pl. a festő. Vadásznyelven a macskafajú dúvadról mondják, midőn fajzik. (Bérczy Károly).

PACSMAGOLÁS,

(pacs-m-ag-ol-ás) fn. tt. pacsmagolás-t, tb. —ok. Pacsmaggal fecskendés; vagy mázolás. Vadásznyelven a macskafajú dúvadak fajzása.

PÁCSON,

falu Vas m.; helyr. Pácson-ba, —ban, —ból.

PACZ,

hangutánzó fn. tt. pacz-ot, harm. szr. —cza. Lapoczkaféle eszközzel a nyilt tenyérre ütött csapás, egyszersmind ennek hangja. Kicsinyítve : paczka. V. ö. PACS.

PÁCZ, (1)

fn. tt. pácz ot, harm. szr. —cza. A székelyeknél Kriza J. szerént a meghéhelt kendernek a csepünél és szösznél valamennyivel finomabb részecskeje. Gyarmathi Sámuel szerént pedig kenderfő; a midőn talán a török bas (== fő) szóval rokoníthatnók; vagy talán pák fn. módosúlata?

PÁCZ, (2)

fn. tt. pácz-ot, harm. szr. —cza. Éles csípősségű, eczetes vagy sós folyadék, mely az érintett s általjárt testet mintegy megrágja, megeszi, megpuhítja, s néha szinét is megváltoztatja. Különösen ilynemű folyadék, melylyel a vadak húsait, vagy más szívósabb húsokat megpuhítják. Közvetlenül a német Beize után alakult, egyébíránt rokon hozzá a vékonyhangu magyar edz, pedz.

PÁCZ, (3)

puszta Bihar m.; helyr. Pácz-ra, —on, —ról.

PÁCZA,

tájdivatosan am. pálcza; l. ezt.

PÁCZAFALU,

falu Szatmár m.; helyr. —faluba, —ban, —ból.

PACZAL, (1)

(pacz-al) fn. tt. paczal-t, tb. —ok, harm. szr. —ja. A nagyobbféle vágómarhák, nevezetesen ökrök, tehenek béle, melyet elkészítve eledelül is szoktak használni. Sándor I. szerént tréfásan : nagyszombati tisztesség, talán, mivel a vendéget valaha

PACZKOL,

, (pacz-og-ol) áth. m. paczkol-t. Bizonyos testet némi szerrel megver, hogy puhább legyen; nevezetesen folyadékkal is megpuhít. Vadhúst paczkolni. Megpaczkolni a kendert, hogy könnyebben lehessen fonni. V. ö. PACZ.

PACZKOLÁS,

(pacz-og-ol-ás) fn. tt. paczkolás-t, tb. —ok. Cselekvés, midőn valamit paczkolnak.

PACZKONA,

székely tájszó, lásd : PASZKONCZA.

PÁCZLÉ,

(pácz-lé) ösz. fn. Éles csípősségű, sós, eczetes lé, melyben bizonyos húsneműeket puhítanak, hogy izletesb eledelül szolgáljanak. A vadak húsát páczlében áztatni.

PACZÓ,

fn. tt. paczót. Baranyában Tóbi Antal szerént am. gyomor. Nem egyéb mint a ,paczal‘ szónak palóczos kiejtése, mely szerént al = ó, pl. szalma = szóma.

PÁCZOD,

puszta Somogy m.; helyr. Páczod-ra, —on, —ról.

PÁCZOD-SZENTMÁRTON,

falu Szala m.; helyr. —Szentmárton-ba, —ban, —ból.

PACZOK,

(pacz-ok) fn. tt. paczok-ot, harm. szr. —ja. Bodrogközi tájszólás szerént, rövid darabfák, czövekek, melyeket a szarufákra végül helyeznek, hogy a födél ez által horpadtabb legyen. Megegyezik a vékonyhangu péczék v. pöczök szóval.

PÁCZOL,

(pácz-ol) áth. m. páczol-t. Úgynevezett páczban, páczlében áztat valamit, hogy szívósságát elvesztve, puhább, porhanyóbb legyen. Nyulat, őzczombot páczolni. Átv. ért. valakit szorongatás által megizzaszt, meggyötör.

PACZOLAJ,

falu Nyitra m.; helyr. Paczolaj-ba, —ban, —ból.

PÁCZOLÁS,

(pácz-ol-ás) fn. tt. páczolás-t, tb. —ok. Cselekvés, midőn valamit páczolnak.

PACZUHA,

(pacz-u-ha) mn. tt. paczuhát. Lugossy József szerént Debreczen vidékén am. lipistes, ponygola; s gyöke pacz magas hangon rokon petyhe, petyhüdt szók pety gyökével. Alkatára olyan, mint a szintén tájdivatos lacsuha, honnan lacsahodik.

PACZVIRÁG,

(pacz-virág) ösz. fn. Kis paczkához hasonló tányéru virág. Balatonmelléki szó. L. PIPITÉR.

PAD, (1)

fn. tt. pad-ot, harm. szr. —ja. Általán, bizonyos alap, fenék, mely fölé valamit helyeznek, vagy helyezni lehet, vagy helyezve van valami. Innen köpad-nak nevezik Szalában azon kőréteget, melyen a kertiföld fekszik; kőpados szántóföld, melynek feneke köves, sziklás. Különösen jelent oly fekmentes, telepszerű csinálmányt, épületet, mely alapot, feneket képez; mely is 1) lábakon álló hosszu szék, vagy kőből, földből csinált ülőhely, vagy fekvésül szolgáló állvány. Deszkapad. Kőpad. Gyeppad. Padok az ivóasztal mellett. Pad alá inni valakit. Padra fektetni. A pad lábát eltörni. Gyászpad, melyre a halottat fektetik. Iskolai, templomi, színházi padok. Az eveső legények padokon ülnek. 2) Deszkázat, melylyel bizonyos helynek fölszínét kirakják, hogy a járóke-

PADKAPOCS,

, (pad-kapocs) ösz. fn. Padot tartó, vagy padhoz szorító kapocs.

PADLÁB,

(pad-láb) ösz. fn. Azon lábak, melyeken a pad áll. Gúnyosan szólva, jelent kistermetű sovány emberkét. Akkora, mint a padláb. Padláb-ember.

PADLÁDA,

(pad-láda) ösz. fn. Hosszú keskeny láda, mi egyszersmind ülőhelyül, ruhaneműek tartásául is szolgál.

PADLAN,

fn. tt. padlan-t, tb. —ok, harm. szr. —ja. L. PANDAL.

PADLÁS,

(pad-ol-ás) fn. tt. padlás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. A háztetőnek alapja, vagyis a ház falait öszvefoglaló gerendázat, deszkázat által alakult térség. Így nevezik általán azon üreget, vagy hiút is, melyet a padolat a tető oldalaival együtt képez. Az istáló padlását szénával megrakni. Szájpadlás, a száj üregének felső része. Hanyag kiejtéssel : pallás.

PADLÁSABLAK,

(padlás-ablak) ösz. fn. Ablakféle nyílás, szelelőlik a háztető oldalán, vagy homlokzatán.

PADLÁSAJTÓ,

(padlás-ajtó) ösz. fn. Ajtó a padláson.

PADLÁSBÉR,

(padlás-bér) ösz. fn. Az idegen ház padlásának haszonvételeért fizetett pénz.

PADLÁSHÁGCSÓ,

(padlás-hágcsó) ösz. fn. Hágcsó, melyen a padlásra járnak.

PADLÁSKAMRA,

(padlás-kamara) ösz. fn. A padláson, vagyis annak üregében alkalmazott kamara, illetőleg szoba.

PADLÁSKULCS,

(padlás-kulcs) ösz. fn. Kulcs, melylyel a padlás ajtaját zárják, nyitják. A házmestertől elkérni a padláskulcsot.

PADLÁSLYUK,

(padlás-lyuk) ösz. fn. Padlásüregből ki- vagy oda benéző ablakforma lyuk az épület födelén.

PADLÁSOL,

(pad-ol-ás-ol) áth. m. padlásol-t. Az épületnek padlást csinál. V. ö. PADLÁS.

PADLÁSOLÁS,

(pad-ol-ás-ol-ás) fn. tt. padlásolás-t, tb. —ok. Padláscsinálás.

PADLÁSSOR,

(padlás-sor) ösz. fn. Az épületnek azon emelete, ahol a padlás szokott lenni.

PADLÁSSZOBA,

(padlás-szoba) ösz. fn. A padlás üregéből, hiújából alakított lakszoba. A padlásszoba nyáron meleg, télen szellős.

PADLAT,

(pad-ol-at) fn. tt. padlat-ot, harm. szr. —a. Gerendák vagy deszkák szerkezete, melyek bizonyos tért befödnek, s alapot, feneket képeznek. Padlat a hidon, a hajó fenekén. Szélesb ért. téglákkal, kövekkel berakott, vagy agyaggal betapasztott fenéktér. L. PADOLAT.

PADLÁZAT,

L. PADLÓZAT.

PADLÓ,

(pad-ol-ó) fn. tt. padló-t. 1) Vastagabbféle deszka, vagy laposra faragott gerenda, melyet padlatnak alkalmaznak. Fölszedni a híd padlóit. Az elkopott padlók helyett ujakat rakni. A hajókon hasonló deszka a hajó és part vagy két hajó közti köz-

PADOLÁS,

, (pad-ol-ás) fn. tt. padolás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés, építési munka, mely által valamit padolnak. Az asztalosok a szobák padolásával foglalkodnak. V. ö. PADOL.

PADOLAT,

(pad-ol-at) fn. tt. padolat-ot, harm. szr. —a v. —ja. Építési mű; az úgynevezett padlónak egész szerkezete. Gyalult deszkákból, koczkás táblákból álló, viaszszal beeresztett padolat. Besározni, felsúrolni a szoba padolatát. Alsó, felső padolat. Csapos vagy köldökpadolat, a felső padolat, mely kettéfűrészelt gerendákból, illetőleg szálfákból van néha csapokkal is öszverakva. Koczkás v. kirakott padolat, rendszerént négyszögü koczkatáblákból. Nádozott padolat, ha a felső padolatra nádak vannak szegezve, hogy a vakolatot jobban tartsák.

PADOLATGYÉKÉNY,

(padolat-gyékény) ösz. fn. Gyékényféle szőnyeg, melyet a padolatra terítenek, pl. besározás, bemocskolás ellen.

PADOLATKOCZKA,

(padolat-koczka) ösz. fn. L. PADLÓKOCZKA.

PADOLATSZŐNYEG,

(padolat-szőnyeg) ösz. fn. Padolatot befödő szőnyeg, részint tisztaság, részint dísz vagy fényűzés végett.

PADOZ,

(pad-oz) áth. m. padoz-tam, —tál, —ott, par. —z. Paddal, vagyis lábakon álló padolattal ellát, fölszerel. Padozni a színházat.

PADOZAT,

(pad-oz-at) fn. tt. padozat-ot, harm. szr. —a v. —ja. Deszkákból készített, s lábakon álló emelvény, mely bizonyos üreget födöz, milyen pl. a színpadot képező állvány.

PADRAG,

falu Veszprém m.; helyr. Padrag-ra, —on, —ról.

PADSZÉK,

(pad-szék) ösz. fn. Ülőhelyül szolgáló pad, milyen a köznépies bútorzathoz tartozó karazék, vagy a templomi, iskolai székek.

PADUCZ,

fn. tt. paducz-ot, harm. szr. —cza. Halfaj a potykák neméből, melynek állkapcsa orr gyanánt fölfelé hajlik. (Cyprinus nasus). E halfaj talán a part-üregekben szeret tartózkodni, minél fogva neve a padmaly szóval volna rokonságban; vagy mintegy aducz, aduban lakó.

PADUCZHAL v. PADUCZPONTY,

(paducz-hal v. -ponty) ösz. fn. L. PADUCZ.

PADURÁNY,

falu Krassó m.; helyr. Padurány-ba, —ban, —ból.

PADVA, PADVÁS,

; l. PUDVA, PUDVÁS.

PÁFRÁN, PÁFRÁNY,

fn. tt. páfrán-t, tb. —ok, harm. szr. —ja. A lopvanöszők közé tartozó növénynem; termése foltonként, csoportonként van a levél alsó lapjára rakva, kerekded vagy veseforma pikkelyek alatt. (Polypodium L. Mások szerént : aspidium). Több fajai vannak : édesgyökerű páfrán (polypodium vulgare), mely köznépiesen : páprág, kőméz; továbbá : forrási (p. fontanum); szakálas (p. phlegopteris); taréjos (p. cristatum); erdei (p. filix mas); páprágy (p. filix foemina) stb. Talán a német Baumfarn-ból,

vagy talán alapul azt is vehetjük, hogy fából levén építve, e szerint páhol-lal együtt pagony szóval volna gyökrokonságban. Akik minden lehető idegen szóból származtatnak, azok e szót is az ácsoknak faragóhelyét, deszkabódéját jelentő német Bauhof-ból magyarázzák.

PÁHÓBÉR,

(páhó-bér) ösz. fn. A páhóért kialkodott vagy kifizetni szokott bér.

PÁHOG,

(páh-og) gyakorító önh. m. páhog-tam, —tál, —ott. Erősen liheg, lelkendez. Bodrogközi szó. (Mindszenti). Magashangon rokon vele : piheg.

PÁHOGÁS,

(páh-og-ás) fn. tt. páhogás-t, tb. —ok. Erős lihegés, lelkendezés.

PÁHOK, ALSÓ-, FELSŐ-

faluk Szala m.; helyr. Páhok-ra, —on, —ról.

PÁHOL,

(pá-h-ol) áth. m. páhol-t. Bottal, doronggal, darab fával ver valakit. V. ö. PAGONÁL.

PÁHOLÁS,

(pá-h-ol-ás) fn. tt. páholás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Bottal, doronggal verés, pufolás.

PÁHOLY,

fn. tt. páholy-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Színházakban, vagy bizonyos látványokra épített körben szobaforma külön rekesz, kivált az előkelőbb nézők számára. Udvari páholy, társulati páholy. Földszinti, első, másod emeleti páholy. Ujabb korban alkotott, de általán elfogadott szó, mely hasonlat után a köznépies páhó-tól kölcsönztetett. V. ö. PÁHÓ.

PÁHOLYBÉR,

(páholy-bér) ösz. fn. Színházi vagy más páholynak bizonyos időre előleg fizetendő ára.

PÁHOLYBÉRLÉS,

(páholy-bérlés) ösz. fn. Színházi vagy más páholynak bizonyos időre előleg fizetendő bérbe vétele.

PÁHOLYBÉRLET,

(páholy-bérlet) ösz. fn. Szerződés valamely páholy kibérlése iránt. (Logen-Abonnement).

PÁHOLYBÉRLŐ,

(páholy-bérlő) ösz. fn. Aki színházi páholyért előleges bért fizet, vagy fizetett. (Logen-Abonnent).

PÁHOLYI,

(páholy-i) mn. tt. páholyi-t, tb. —ak. Páholyt illető, arra vonatkozó. Páholyi szám. Páholyi ülés.

PÁHOLYSZÉK,

(páholy-szék) ösz. fn. Szék a páholyban.

PAIS v. PAIZS, v. PAJZS,

fn. tt. pais-t, tb. —ok, harm. szr. —a. 1) Régies fegyverzethez tartozó, szilárd anyagból készült, s a testet az ellenség lövései, szurásai vagy vágásai ellen födöző védészköz, melyet fogatujánál kézbe szorítva, vagy karra öltve tartottak. Alakra nézve különféle : kerek domboru pais, köldökformára kidudorodó középpel; homoru hosszu pais; négyszögü pais; kis spanyol pais, félpais, tatárpais. Anyagra : érczpais, bőrpais. Paissal feltartani, visszanyomni az ellenség lökését, nyilait. Innen képes kifejezéssel am. akármily veszély ellen hathatós erős védszer. Uram, te vagy az én

PAIS- v. PAIZSPÁR,

(paizs-pár) ösz. fn. A négyfőbbhímesek osztálya alá tartozó növénynem; táskája lapos, kerekded, alul-fölül bekerekített csorba, karéjai kerekdedek. (Biscutella).

PAIS- v. PAIZSSAJT,

(paizs-sajt) ösz. fn. Az egyfalkások seregéből és sokhímesek rendéből való növénynem; csészéje kettős, a külső három—öt metszésű, tokjai egymagvuak, gyűrűs karikában az anyatár körül. Némely fajokban ezeket tányéros boríték födözi. (Lavatera L.).

PAIS- v. PAIZSSZEG,

falu Szala m.; helyr. Paizsszeg-én, —re, —ről.

PAIS- v. PAIZSTOK,

(paizs-tok) ösz. fn. Növénynem a négyfőbbhímesek közül; táskája ép, kerekded, öszvenyomult, lapos, ki nem nyíló, egy-három magvu. (Peltaria L.).

PÁJA,

fn. tt. pájá-t. Sándor I. szerént bizonyos nemű szövet, és Szabó D. szerént portéka neme, de hogy különösen miféle szövet vagy portéka, egyik sem mondja. Eredetre talán ,pólya‘ szóval rokon. Dankovszky szerént tótul azt tenné : pannus albus, Flanell; de ezzel nem egyezik a ,fekete pája.‘

PAJÁND,

puszta Bihar m.; helyr. Pajánd-ra, —on, —ról.

PAJK,

törzsök pajkos szóban és származékaiban, s öszvetételül szolgál a régies pajktárs-ban. Gyöke alkalmasint baj; V. ö. PAJKOS; PAJZÁN.

PAJKOS,

(pajk-os) mn. tt. pajkos-t v. —at, tb. —ak. Oly magaviseletű, ki túlcsapongó jó kedvében, vagy bizonyos negédből, szeszélyből a köz illedelem korlátait áthágja, midőn pl. szeméremsértőt beszél, vagy holmi csínyokat követ el, melyek másokat bántanak. Ez különösen a neveletlen ifjúságnak és pórias elbizakodásnak tulajdonsága, szóval, oly embereké, kik, mintegy bőrükben nem férve, szóval és tettel mások gyöngéd érzelmeit sértik. Pajkos sihederek. Pajkos beszédek. Pajkos hányavetiség. Pajkos aggatódzás, kötelődzés. Pajkos táncz. Mondják a magát szilajul, kényesen hányóvető lóról is.

E szónak törzsöke pajk, melyből régiesen az öszvetett pajk-társ jelentett egy felekezethez tartozó, együtt működő társat, különösen hadi czimborát, azaz bajtársat; miért valószínű, hogy a keményebb kiejtésű pajk gyöke : baj, s k képzővel : bajk; honnan pajk-társ, mintegy baj-ügyben társ, és pajkos am. másoknak bajokat okozó. V. ö. PAIS.

PAJKOSAN,

(pajk-os-an) ih. Pajkos módon. Pajkosan viselni magát.

PAJKOSÍT v. PAJKOSIT,

(pajk-os-ít) áth. m. pajkosít-ott, htn. —ni v. —ani. Pajkossá tesz.

PAJKOSÍTÁS, PAJKOSITÁS,

(pajk-os-ít-ás)* fn. tt. pajkosítás-t, tb. —ok. Pajkossá tevés.

PAJKOSKODÁS,

(pajk-os-kod-ás) fn. tt. pajkoskodás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Pajkos beszédek vagy tettek gyakorlása. V. ö. PAJKOS.

PAJKOSKODIK,

(pajk-os-kod-ik) k. m. pajkoskod-tam, —tál, —ott. Pajkos beszédeket vagy

PAJTAMESTER,

(pajta-mester) ösz. fn. Lásd : PAJTABÍRÓ.

PAJTÁRS,

(baj-társ) ösz. fn. Eredetileg katonai műszó lehetett, s am. hadi társ, ki egy másikkal a hadi bajokban részt vesz. Vitéz pajtárs. Innen szélesb ért. ki valakinek bizonyos életviszonyban bizodalmas társa; ki mással rendesen társalkodik, barátkozik, együtt jár-kel, mulat. Közönséges kiejtéssel : pajtás; a régieknél, nevezetesen Csúzinál, Bíró Mártonnál : pajktárs. Eredeti jelentésénél fogva l. 1. BAJTÁRS. V. ö. PAJKOS; és PAJTÁS.

PAJTÁS,

fn. tt. pajtás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Értelmérre s elemzésére nézve l. PAJTÁRS. Egyébiránt az is lehető, hogy bajtárs és pajtás eredetre nézve különböznek, t. i. amaz öszvetett szó a baj és társ elemekből, emennek gyöke pedig pajta, mely a héber bajith szerént házat is jelent, miszerint pajtás annyi volna, mint egy pajtában (házban) lakó. Így értelmezik ezt Bíró Márton és Baróti Szabó D. Egyezik vele e fejtegetés szerént az egyszerű társ, mely elemezve tár-os a házat jelentő ,tár‘ gyöktől, tehát táros v. társ am. velünk egy tárban (házban) lakó. V. ö. TÁRS. Vámbéry szerént a törökben és csagatajban eléjön bajtas am. lelki barát.

PAJTÁSKODÁS,

(baj-társkodás) ösz. fn. Hasonlók közti bizalmas társalkodás, vagyis pajtások által űzött szövetségi viszony. V. ö. PAJTÁS.

PAJTÁSKODIK,

(baj-társkodik) ösz. k. m. pajtáskod-tam, —tál, —ott. Valakivel, mint annak pajtása, belső viszonyban él, társalkodik, barátkozik. V. ö. PAJTÁS.

PAJTÁSSÁG,

(baj-társaság) ösz. fn. Szövetségi, társalkodási, barátsági viszony és állapot, mely a pajtások között létezik. Pajtásságba lépni, pajtásságot kötni valakivel. V. ö. PAJTÁS.

PAJTASZER,

(pajta-szer) ösz. fn. Általán a pajta vagy pajták tájéka, környéke; különösen, némely falukban a kertek alja, hol a pajták bizonyos szerben (sorban) állanak.

PAJZ,

törzs pajzán szóban és származékaiban ; v. ö. PAJZÁN.

PAJZÁN,

(paj-z-án) mn. tt. pajzán-t, tb. —ok v. —ak. 1) Beszédben és cselekedetben pajkos, kicsapó, kevéssé szilaj. Pajzán fiú, legény. 2) Mondják lóról, melyet a kocsi mellett szabadon bocsátanak vagy csak kötőfékkel fűznek a befogottak mellé. Pajzánon ereszteni a lovat, a csikót. E szóval megegyezik a szintén szilajat, kicsapongót jelentő bajza, s valószínűleg ez az eredeti, melynek gyöke baj, honnan az elavult ige bajoz, bajz, s ebből az igeneves melléknév bajza, megnyújtva bajzán, pajzán. A persában pájzen am. a latin leno, azaz bordélyos, és pajasan Beregszászi szerént am. a német ausschweifend.

PAJZÁNKODÁS,

(paj-z-án-kod-ás) fn. tt. pajzánkodás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Pajkoskodás, szilajkodás, dévaj csintalankodás. V. ö. PAJZÁN.

fogóból. Mindennemű vízivad után leselkedik, s ha nincsen lőfegyvere, csapófát és tőrt vet neki; a vadludak, vadruczák, szárcsák és libuczok fészkeiből a fris tojást ezrével szedi, apró vadlibát fogdos; kócsag, vakvarju s vadgémtollakat szedeget; a vízi vadászatokon a vadász kalauza és kis sajkájával a közlekedést tartja fenn stb. (Bérczy Károly Hazai s Külföldi Vadászrajzok. 88—89. l. és Vadászműszótár).

PÁKÁSZKODIK,

(pák-ász-kod-ik) k. m. pákászkod-tam, —tál, —ott. Fazekakat kikeresve torkoskodik, nyalánkoskodik. V. ö. PÁKÁSZ.

PAKASZTÓ,

falu Zemplén m.; helyr. Pakasztó-ra, —n, —ról.

PAKÉ,

erdélyi falu Orbai Sz.; helyr. Paké-ra, —n, —ról.

PAKELENCS v. PAKILINCS,

fn. tt. pakilincs-et, harm. szr. —e. 1) Büdösféreg, poloska, palaczka, különösen, mely az ágyakban és ágyak körül szeret tenyészni. E szó úgy látszik, hogy a poloska és palaczka szók módosított alakja, t. i. utóbbi részében helycserék történvén, mint püspök-ben is e-piscop-us után. 2) Némely tájakon jelent kullancsféle férget, mely a juhokba és más állatokba szokott csipeszkedni.

PAKILINCSFŰ,

(pakilincs-fű) ösz. fn. Mérges növényfaj a koriándromok neméből; szára szögletes, gyümölcse két bogyóju, ernyője legtöbbször egyszeres. Növénytani néven : pakilincs-koriándrom. (Coriandrum testiculatum).

PAKLINCS,

l. PAKILINCS.

PÁKLYA,

(pák-lya) fn. tt. páklyá-t. Lásd : PÁK, (1).

PAKOCSA,

törzsök, melyből pakocsál, pakocsás származékok eredtek. Jelent gúnynevetést. Nem igen ismert szó.

PAKOCSÁL,

(pakocsa-al) áth. m. pakocsál-t. Kinevet, kigúnyol valakit vagy valamit. „Ironice tréfál, pakocsál, csúfolkodva beszél.“ (Pázmán P.).

„Vaj még evvel pakocsáltál,
És vele ként nem vallottál.“ Katalin verses legendája.

PAKOCSÁS,

(pakocsa-as) mn. tt. pakocsás-t v. —at, tb. —ok. Szabó D. szerént am. gúnyoló, pajkos, csúfoló.

PAKOCSÁSAN,

(pakocsa-as-an) ih. Gúnyolódva, csúfolódva. Pakocsásan kinevetni a bűnöst. (Szabó D.).

PAKÓCZA,

(pak-ó-cza) fn. tt. pakóczá-t. Növénynem az együttnemzők seregéből és egyenlőnősök rendéből; vaczka kopasz; fészke födelékes, hosszudad, kevés virágu; anyaszála hosszú, kétágu; bóbítája szőrös. (Eupatorium). Fajai : gyűrűs, kender-, magas pakócza. A kenderpakócza köz nyelven : keresztes bodza, vízi kender, paskoncza, pakócza. Gyöke pak valószínűleg egy a bogot, bugát jelentő pák szóval. L. PÁK, fn.

Közmondásilag : Szél Pál, szeles, hebehurgya férfi, valamint Szél Pila v. hetre Pila, v. vaksi Pila, am. szeles fehérszemély. Tudja Pál, mit v. hol kaszál, (Km.). Ez sem volt a Pál érsek udvarában. (Km.). Ha Pál fordúl köddel (télhó 25.), ember húll döggyel. (Időjóslat). E nevet, kivált szent előtéttel, sok magyar helység viseli, ide tartoznak a Páld, Pálos helynevek is.

PÁL, (2), NAGY—, SZENT—, DUNA-SZENT—, TÓT-SZENT—, ZSELITZ-SZENT—,

falu Baranya m., faluk Somogy, Szala, puszta Győr m., Győr, Somogy m.; helyr. —Pál-ra, —on, —ról.

PALA,

fn. tt. palá-t. Kőnem, melynek részei rétegesen feküsznek egymáson, s könnyü módon úgy elválaszthatók, hogy lapokat képezzenek. Agyagos, meszes pala. Fekete, kékes, szürke, vörös pala. Különösebbben a közönséges feketekék agyagos pala, melyet a többek közt ház-, és más épület födelezésére használnak. E kőnek neve görögül líthosz szchisztosz (λίθος σχιστός), mely utóbbinak gyöke szchizó (σχίζω), (hasítok, elválasztok); s ezen alapfogalomból kiindulva azt gyaníthatni, hogy a magyar pala, gyökre nézve rokon a válik, választ szókhoz, továbbá ez látszik rejleni a balta, és német spalten szókban; ha pedig alapul e kőnemnek laposságát veszszük, azt vélhetnők, hogy a pala szó p és l hang helycserélésével eredetileg lapa.

PALAAGYAG,

(pala-agyag) ösz. fn. Igen szivos, leginkább kékszínű agyagfaj.

PALAASZTAL,

(pala-asztal) ösz. fn. Asztal, melynek lapja palakőből van.

PALABÁNYA,

(pala-bánya) ösz. fn. Bánya, melyben a palaköveket fejtik.

PALACSINTA,

fn. tt. palacsintá-t. Lapos, lepényszerű tésztaétel. Úgy látszik, az idegen, különösen a latin placenta-ból van kölcsönözve és módosítva, németül : Plinse.

PALACSINTASÜTŐ,

(palacsinta-sütő) ösz. fn. Konyhaedény, melybe a palacsintának való folyadékos tésztát sütés végett öntik.

PALACZ,

l. PALACZK.

PALACZK,

fn. tt. palaczk-ot, harm. szr. —ja. Némely vidékeken, nevezetesen a székelyeknél, am. kulacs, honnan a fa palaczk név. Baranyában és Sziget vidékén csobolyóforma faedény, mely kereksajt formáju lapos szokott lenni. Szélesb ért. üvegedény, milyenben az italt asztalra adják, flaskó.

E szóban a k lehet toldalékhang, mint a tövisk, viaszk és némely másokban, tehát eredetileg palacz. Egyébiránt egyezik a német Flasche, régi felső-német flascum, olasz flasco, fiasco, franczia flasque, flacon stb. szókkal. Ha a magyar nyelvből nyomozni szabad, és ha ezen edényben, úgymint kulacsban, alapértelmül a lapos formát veszszük, úgy valószinű, hogy némi hangátvetéssel am. lapacz. E tekintetben megegyeznék vele a büdösférget jelentő palacz, palaczka, mely szintén a maga nemében lapos féreg. Baranya némely vidékeken a palacz v. palaczk jelent hüvelk-

PALAFÖDÉL,

(pala-födél) ösz. fn. Épület födele, palakőtáblákból.

PALAFÖDÉS,

(pala-födés) ösz. fn. Palával födés.

PALAFÖDŐ,

(pala-födő) ösz. fn. Mesterember, cserepező, kinek különös foglalatossága, az épületeket palakőtáblákkal befödni.

PALÁGY,

falu Ung m.; helyr. Palágy-ra, —on, —ról.

PALÁGY-KOMORÓCZ,

falu Ung m.; helyr. —Komorócz-on, —ra, —ról.

PALAHEGY,

(pala-hegy) ösz. fn. Hegy, melynek tömege palakövekből áll.

PALAHEGYSÉG,

(pala-hegység) ösz. fn. Palahegyek öszvege, lánczolata.

PALAJ, (1)

fn. tt. palaj-t, tb. —ok. Szatmár vidékén jelent iszapos helyet. Minthogy az ilyen hely alacson fekvésű szokott lenni, valószínű, hogy a p csak előtét, s eredetileg : alaj; vagy, ha az iszapnak és iszapos víznek állás által megromlott, megbüdösödött természetét veszszük alapfogalmul, rokon a romlott tojást jelentő palas, polos, polozsna, és a büdös poloska, palaczka szókhoz. Hasonló hozzá a latin palus, paludis.

PALAJ, (2)

puszta Baranya m. ; helyr. Palaj-ba, —ban, —ból.

PALALAKALAPÁCS,

(pala-kalapács) ösz. fn. Kalapács, melyet a palafödők használnak.

PALAKÉK,

(pala-kék) ösz. mn. Oly szinű, milyen a kék pala. Főnévileg bizonyos bányakék szín, mely a palán csügg.

PALAKŐ,

(pala-kő) ösz. fn. L. PALA.

PALALÉCZ,

(pala-lécz) ösz. fn. Egyike azon léczeknek, melyekre a palafödők a palatáblákat fektetik.

PALAMÁR,

fn. tt. palamár-t, tb. —ok, harm. szr. —ja. A dunai hajósoknál am. horgonykötél. Kenessey Albert szerént román szó pale- és mare-ból = nagy kötél.

PALAMETSZŐ,

(pala-metsző) ösz. fn. Kőfaragó, ki különösen palaköveket táblákká alakít, hogy bizonyos czélra alkalmasakká legyenek.

PALANGOL,

(pal-ang-ol) önh. m. palangol-t. A székelyeknél Kriza J. szerént am. lebeg a szélen (szélben ?). Olyan mint barangol. Máskép : palangózik, palankál, palinkózik. V. ö. PALINKÁRA.

PALANGOZIK,

(pal-ang-oz-ik) k. m. palangoz-tam, —tál, —ott; par. —zál. L. PALANGOL.

PALÁNK, (1)

falu Hont m.; helyr. Palánk-ra, —on, —ról.

PALÁNK, (2)

fn. tt. palánk-ot, harm. szr. —ja. Egymás mellé vert, s öszvekötött vagy szegezett fahasábokból álló kerítés. (Baranyában, Pápa vidékén, a Balaton mellékén stb.). Így nevezik néhutt a deszkakerítést is. Palánkkal bekeríteni a kertet, a szérűt. Különösen, hadi ostrom ellen állított ilyetén faczölöpök, melyek a rohanó ellenséget akadályoz-

uriasabb ruhát jelentett, melyet nyakba akasztva lógósan viseltek, milyenek voltak a régies hosszú menték, pl. a papok mentéje, vagy dolmánya; innen : palástul venni föl a mentét, am. panyókán, fel nem öltve, csak nyakba vagy vállra vetve. Közelebb az ing a palástnál. (Km.). Meginná a Krisztus palástját is. (Km.). „Más szélnek vetvén ravaszkodásának palástját.“ Faludi Ferencz. Egy népmesében nevezetes az Argirus palástja. Jelenleg a papok hosszú felső öltönye, melyet fontosabb hivataloskodásuk közben panyókásan nyakukba akasztanak.

A palást mind gyökre, mind értelemre egyezik ugyan a latin pallium és palla, valamint pellis, vela szókkal; de mint takaró, több magyar szóval is áll rokonságban, ú. m. : palmant, takar, föd; továbbá : páló v. pólya, bulál, buláz, bulázó. A t, úgy látszik, csak hangtoldalék, mint némely, kivált s és sz végzetű szókban (l. PÁKOSZTOS), miszerint eredetileg palás (takaró, födő) volna; innen : palástolni, elpalástolni valamit, am. eltakarni, elfödni. Egyébiránt Dankovszky szerént a cseh nyelvben : plást.

PALÁST, (2)

falu Hont m.; helyr. Palást-ra, —on, —ról.

PALÁSTDÍJ,

(palást-díj) ösz. fn. Valamely lelkész hivatalos működéséért, pl. házasulók esketéséért, keresztelésért, temetésért stb. járó illeték. (Stola).

PALÁSTFŰ,

(palást-fű) ösz. fn. Népnyelven növényfaj a bokálok neméből; levelei veseformák, karéjosak, fűrészfogúk; virágai sátorozók; máskép szintén népnyelven : oroszlántalpfű; növénytani néven : karélyos bokál. (Alchemilla vulgaris). Nevét, hasonlatnál fogva széles és kanyar leveleitől kapta.

PALÁSTOL,

(palást-ol) áth. m. palástol-t. Átv. ért. valamit elföd, eltakar, hogy mások észre ne vegyék, vagy bizonyos álszinben tüntet el. Terveit, czéljait palástolja. V. ö. PALÁST.

PALÁSTOLÁS,

(palást-ol-ás) fn. tt. palástolás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Átv. ért. cselekvés, mely által valamit mások szeme vagy tudomása elől eltakarunk, elrejtünk. V. ö. PALÁSTOL.

PALÁSTOS,

(palást-os) mn. tt. palástos-t v. —at, tb. —ak. Palásttal ellátott, palástot viselő.

PALASZEG,

(pala-szeg) ösz. fn. Mintegy másfél hüvelyknyi hosszú és négyszögű szegek, melyekkel a palafödők a palatáblákat megerősítik.

PALASZELŐ,

(pala-szelő) ösz. fn. 1) Kőfaragó, ki a palarétegeket elszeldeli, hogy bizonyos czélra alkalmasak legyenek. 2) Azon eszköz, melylyel a palatáblákat idomítják.

PALASZÍN,

(pala-szín) fn. és mn. 1) Olyan szín, milyen a palaköveké. Van fekete, kék s másféle palaszín. 2) L. PALASZÍNŰ.

PALASZÍNŰ v. —SZINŰ,

(pala-szinű) ösz. mn. Olyan színű, mint a palakő.

PALASZK,

l. PALACZK.

(batulus), francziául battre, bâton; továbbá a magyar pall v. palol am. ütöget; páh, páhol; pacz, paczka, paczkáz; patok, patél; patélófa, vékony hangon : pecz, peczeget, peczér (kutyaverő), petike, a malomban azon pálczika, mely a szitát ütögeti és rázza; ilyenek a hellen πατάσσω, a német patsche stb., melyek végtett neszt adni szokott. Mint járópálcza rokonítható paláczol, v. palázol igével. Egyébiránt alakra nézve a pálczához legközelebb áll a szláv palicza. V. ö. BOT.

PÁLCZA, (2), TORNYOS—,

falu Szabolcs m.; helyr. Pálczá-ra, —n, —ról.

PÁLCZAFEJ,

(pálcza-fej) ösz. fn. A pálczának felső vége, gombja.

PÁLCZAGOMB,

(pálcza-gomb), l. PÁLCZAFEJ.

PÁLCZAKAJMACSÓR,

(pálcza-kajmacs-ór) ösz. fn. Növényfaj a kajmacsórok neméből; szára ágatlan, levelei szárnyasak, szárnyai csavargós élűk, csipkések; csészéji ötfogúk; fogai rojtosak; virága befogott szájú. (Pedicularis sceptrum Carolinum).

PÁLCZÁL,

(pálcza-al) áth. m. pálczál-t. Lásd : PÁLCZÁZ.

PÁLCZALÓ,

(pálcza-ló) ösz. fn. Pálcza, melyet valaki, például a játszó gyermek, lába közé vesz, és futkos, ugrál rajta; máskép : nádparipa, vesszőparipa.

PÁLCZAPARIPA,

(pálcza-paripa) ösz. fn. L. PÁLCZALÓ.

PÁLCZÁS,

(pálcza-as) mn. tt. pálczás-t v. —at, tb. —ak. Pálczával ellátott, pálczát hordozó. Pálczás úr. Mint fn. tárgyesete : pálczás-t, tb. —ok. Lásd : PÁLCZAVIVŐ.

PÁLCZAÜTÉS,

(pálcza-ütés) ösz. fn. Ütés, melyet valakin pálczával tesznek.

PÁLCZAVIVŐ,

(pálcza-vivő) ösz. fn. Személy, ki bizonyos innepély vagy szertartás alkalmával azon pálczát viszi, mely az illető hatalomnak vagy méltóságnak jellege. Királyi, püspöki pálczavivő.

PÁLCZÁZ,

(pálcza-az) áth. m. pálczáz-tam, —tál, —ott, par. —z. Pálczával üt, ver, büntet valakit. Büntetésül megpálczázni a tolvajt, a veszekedőt.

PÁLCZÁZÁS,

(pálcza-az-ás) fn. tt. pálczázás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Pálczával ütés, verés, büntetés.

PÁLCZIKA,

(pálczi-ka) kics. fn. tt. pálczikát. Aránylag kicsin, vékony pálcza.

PÁLD,

faluk Hont és Pozsony m. ; helyr. Páld-ra, —on, —ról.

PÁLÉ,

falu és puszta Baranya m.; helyr. Pálé-ra, —on, —ról.

PALÉTA,

fn. tt. palétá-t. Utasító nyilt levél vagy czédula. Különösen a katonáknál divatozó szó, s jelenti a beszállásolásra vonatkozó utasítványt. Idegen eredetű, s egy a bolletta, Bollet, vagy talán Billet, Blatt szókkal.

PÁLFA,

faluk Tolna és Vas, puszta Tolna m.; helyr. Pálfá-ra, —n, —ról.

tet‘ jelent, pálim = égetek; honnan égettbor-nak is nevezzük. A Tájszótárban hibásan áll : pálinkára (e helyett : palinkára) vetni a mentét, t. i. panyókán palástul viselni.

PÁLINKAFŐZÉS,

(pálinka-főzés) ösz. fn. Iparüzlet neme, mely holmi szeszes italok készítésével foglalkozik.

PÁLINKAFŐZŐ,

(pálinka-főző) ösz. fn. 1) Személy, ki gyümölcsökből, növényekből, gabonából stb. pálinkanemű szeszeket, italokat égetés által készít. 2) Azon hely és készület, mely ezen iparüzletre használtatik.

PÁLINKAHÁZ,

(pálinka-ház) ösz. fn. Kocsma, melyben pálinkát árulnak, mérnek.

PÁLINKÁS,

(pálinka-as) mn. tt. pálinkás-t v. —at, tb. —ak. 1) Miben pálinkát tartanak. Pálinkás hordó, üveg, butyka. 2) Hol pálinkát árulnak. Pálinkás bolt, kocsma. 3) Pálinkával vegyített, bekent, ellátott, stb. Pálinkás bor; pálinkás ruhával bekötött daganat; pálinkás jó reggelt! parasztos köszöntés.

PÁLINKÁZ,

(pálinka-az) önh. m. pálinkáz-tam, —tál, —ott, par. —z. Pálinkát iszik vagy iddogál. Korán reggel pálinkázni. Visszaható tárgyesetes névmással : felpálinkázni magát, am. jól felönteni a pálinkából. Képzésre olyan, mint : boroz, szerez, kávéz.

PALINKÓZIK,

(pal-in-kó-z-ik) k. m. palinkóz-tam, —tál, —ott; par. —zál. L. PALANGOL.

PALISZKA,

tájdivatosan am. puliszka; l. ezt. PALIZSNA, l. POLOZSNA.

PALKA,

fn. tt. palká-t. Növénynem a háromhímesek seregéből és egyanyásak rendéből; csészéjének polyvái csónakosak, egymásnak háttal kétsoros öszvenyomult, pikkelyezett füzérkét formálnak; virágzata csomós vagy füzéres; magva egy, kopasz, a polyva alatt. (Cyperus).

PÁLKÁS,

puszta Abaúj m.; helyr. Pálkás-ra, —on, —ról.

PALKASÁS,

(palka-sás) ösz. fn. Növényfaj a sások neméből; barkája gömbölyűded csoportban, alul hímek, levélgallérosak; gyümölcsei láncsásak. (Carex cyperoides).

PALKÓ,

férfi kn. tt. Palkó-t. „Pál“ névnek némileg nagyító változata; t. i. ,Palkó‘ korosabb mint ,Pali‘; máskép : Palcsó, mint : Ferkó, Fercsó; Jankó, Jancsó; ellentétül Feri, Fercsi, és Jani, Jancsi szóknak. Győr megyében ,palkó‘ jelent fingot is. (Tájszótár).

PALKONYA,

faluk Baranya és Szala megyében; DRÁVA—, Baranya, TISZA—, Borsod m.; helyr. Palkonyá-ra, —n, —ról.

PALL,

(pal-ol) áth. m. pall-ott, htn. —ani. Kevéssé ismert szó. Molnár A. értelmezése szerént valamit ütöget, vereget, például pálczával a ruhát, hogy a por kimenjen belőle.

„Likas a nadrágom, kapitány uram!
Itt a snájder befógygyja,
Két káplár jól kipajja“ (pallja).
Székely népvers. (Kriza J. gyűjt.).

PALLÉRKODÁS,

(pallér-kod-ás) fn. tt. pallérkodás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Foglalkozás, melyet valaki mint pallér gyakorol; felügyelői működés bizonyos munkások mellett. V. ö. PALLÉR.

PALLÉRKODIK,

(pallér-kod-ik) k. m. pallérkod-tam, —tál, —ott. Bizonyos munkások mellett felügyelői hatalmat gyakorol, s műveiket igazgatja. V. ö. PALLÉR.

PALLÉROS,

(pallér-os) mn. tt. palléros-t v. —at, tb. —ak. Kicsiszolt, sikárlott, fényesített. Palléros fegyverek.

PALLÉROZ,

(pallér-oz) áth. m. palléroz-tam, —tál, —ott, par. —z. Valamit csiszároz, simít, idomít, hogy csinossá, fényessé alakuljon. Bútorokat, fegyvereket pallérozni. Átv. darabos, nyers erkölcsöket finomít.

PALLÉROZÁS,

(pallér-oz-ás) fn. tt. pallérozás-t, tb. —ok. Cselekvés, mely által valamely darabos, rögös, idomtalan testet kicsiszolnak, kisimítanak stb. Átv. ért. az eredeti nyers állapotban levő erkölcsöknek vagy lelki tulajdonságoknak finomítása, illetőleg mivelése.

PALLÉROZATLAN,

(pallér-oz-atlan) mn. tt. pallérozatlan-t, tb. —ok. Simává nem csiszárolt, nem idomított; rögös, fénytelen. Pallérozatlan üvegek, kövek, fegyverek. Átv. ért. eredeti nyerseségű, darabos erkölcsű, faragatlan, bárdolatlan, neveletlen. Pallérozatlan rüpők. Határozóként am. pallérozatlanul, csiszárlás nélkül.

PALLÉROZOTT,

(pallér-oz-ott) mn. tt. pallérozott-at. Kicsiszárlott, kisimított, fényesített, idomított. Pallérozott kövek. Átv. ért. finom, művelt erkölcsű, magaviseletű. V. ö. PALLÉR.

PALLÉROZOTTAN,

(pallér-oz-ott-an) ih. Pallérozott állapotban.

PÁLLIK,

helyesebben l. PÁRLIK.

PALLIN,

falu Szala m.; helyr. Pallin-ba, —ban, —ból.

PÁLLÍT,

helyesebben l. PÁRLÍT.

PALLÓ, (1)

l. PADLÓ.

PALLÓ, (2)

(pal-ol-ó) mn. tt. palló-t. Aki pall, azaz ütöget, vereget, pl. a ruhát pálczával; vagy a rostát, midőn gabonát tisztít vele. Továbbá amivel pallanak, pl. pallórosta.

PALLÓ, (3)

falu Ung m.; helyr. Palló-ra, —n, —ról.

PALLÓCZ,

puszta Pozsony m.; helyr. Pallócz-ra, —on, —ról.

PALLÓDESZKA; PALLÓFŰRÉSZ,

stb. L. PADLÓDESZKA; PADLÓFŰRÉSZ stb.

PALLÓL,

(pal-ol-ó-l) áth. m. pallól-t. Lásd : PALL.

PÁLLOL,

(páll-ol) áth. m. pállolt. A kiszakasztott kenyértésztát ide-oda forgatva csapkodja, egyengeti, hogy kellő alakban a szakajtókosárba helyezhesse. Elemezésére nézve l. PALL. A fenn írt kiejtés tájszokásos, és helyesebben palol, vagy öszvevonva pall volna; legalább ezekkel egy eredetű.

PÁLMABAB,

(pálma-bab) ösz. fn. Fekete petytyes babfaj, mely némileg az aszú pálmafigéhez hasonló.

PÁLMABÉL,

(pálma-bél) ösz. fn. A pálmafának béle, széke.

PÁLMABOR,

(pálma-bor) ösz. fn. Szeszes ital, melyet a pálmafák gyümölcséből készítenek, mely sokáig nem tartható.

PÁLMACZUKOR,

(pálma-czukor) ösz. fn. Campe szerént, fínom, fehér porczukor, a kanáriai szigetekről, mely nevét különösen a Pálma nevezetű szigettől vette.

PÁLMAERDŐ,

(pálma-erdő) ösz. fn. Pálmafákból álló erdő.

PÁLMAEVET,

(pálma-evet) ösz. fn. Kisded, szürkeszőrü evetfaj, mely meleg tartományokban, pl. Keletindiában a pálmafákon lakik. Alakra némileg a patkányhoz hasonló. (Sciurus palmarum).

PÁLMAFA,

(pálma-fa) ösz. fn. L. PÁLMA.

PÁLMAGYÜMÖLCS,

(pálma-gyümölcs) ösz. fn. A pálmafákon termő datolya- vagy fügeféle, vagy szilvaalaku gyümölcs.

PÁLMAJOR,

puszta Sopron m.; helyr. Pálmajor-ra, —on, —ról.

PÁLMAKOSZORÚ,

(pálma-koszorú) ösz. fn. Pálmaágakból vagyis levelekből készített díszkoszorú, diadalkoszorú.

PÁLMALEVÉL,

(pálma-levél) ösz. fn. A pálmafának nagyterjedelmű levele, melyre hegyes árforma eszközzel írni is szoktak.

PALMANT,

(pal-m-ant) áth. m. palmant-ott, htn. —ni v. —ani, par. palmants. Sándor István és Szabó D. szerént am. valamit betakar, beföd. A maga nemében sajátságos alaku ige, melynek nyelvünkben alig van mása. Egyébiránt gyökre nézve azon szókhoz rokon, melyeknek alapjelentése födés, takarás, milyenek : palást, páló, módosítva : pólya; továbbá a halmocskát jelentő boly (fn.), és a gyalom felső részén levő kákaköteleket jelentő pályha; tehát mint-ha volna : pal-om-ant.

PALMANTÁS,

(pal-m-ant-ás) fn. tt. palmantás-t, tb. —ok. Valaminek betakarása, fedése.

PÁLMAOLAJ,

(pálma-olaj) ösz. fn. Olaj, melyet különösen az olajpálma (elacis guinensis) gyümölcséből nyomnak vagy sajtolnak ki.

PÁLMAZÖLD,

(pálma-zöld) ösz. mn. Olyan szinű zöld, milyenek a pálmafa levelei.

PÁLMAZSIZSIK,

(pálma-zszisik) ösz. fn. Zsizsik vagy szúféle féreg Délamėrikában, mely a pálmafák derekába furakodik, s azok beléből éldegel. (Curculio palmarum).

PALMÉD,

fn. tt. palméd-ot v. —et. Madárfaj Braziliában, mely nagyságra a pávához hasonló, fülsértő hangu; csőre fölött szarva, és szárnyai közül szaruféle kinövései vannak. (Palamedea cornuta). Ugyan Braziliában létezik egy másik faja is, mely szarvatlan, és szaru helyett búbja van. (Palamedea cristata).

kedés tárgyai, s rólok sok nevetséges adoma forog a népnek dévajkodó nyelvén, például különösen a lédecziekről Gímes mellett. 2) A gabona között, kivált lapályos földeken termő vékonyszáru gazfű.

Figyelmet érdemel, hogy ezen név többféle jelentésekben eléfordul a persa szótárakban is. Így Vullersnél : bolucs, boluds, 1) nomen gentis barbarae, deserta inhabitantis, solidae (?) et fortis et latrociniis deditae, Boluzii, de quibus vide Z(eitschrift) für die K(unde) des Morgenlandes, t. IV. pag. 475. 199.; 2) nomen regionis in Iran, qua terra Boluziorum designari videtur; 3) signum quod fastigio palatii vel porticus imponitur; 4) crista galli; 5) caruncula in loco circumcisionis feminarum, quae ex lege resecanda est." Az utóbbiak jelentése is mind valami billegő, paláczoló. A ,solida' és ,fortis' nem igen fér össze, hanem az elsőbb onnan magyarázandó, hogy a nép minden idegen (barbarus) nemzetet, melynek nyelvét nem érti, ostobának tart. Az őskun vagy hunn nép nevezete különbözik ezen szoros értelemben vett palócztól (v. ö. HUN); noha mint a MAGYAR czikk alatt olvasható, ezen hunnok voltak első ősei a tatároknak, mongoloknak, és magyaroknak is.

PÁLÓCZ,

falu Ung m.; helyr. Pálócz-ra, —on, —ról.

PALÓCZOS,

(palócz-os) mn. tt. palóczos-t v. —at, tb. —ak. 1) Olyan, mint a palóczoknál szokás. Palóczos kiejtés, szójárás. Palóczos magyarság; viselet. 2) Palócz nevű gazzal benőtt. Palóczos gabona, szántóföld. V. ö. PALÓCZ.

PALOGÁR,

némely régieknél am. polgár. „Mennyei palogárok“ Benigna asszony imakönyve.

PALOJTA, ALSÓ—, FELSŐ—, KÖZÉP—,

faluk Hont m. ; helyr. Palojtá-ra, —n, —ról.

PALOL,

(pal-ol) áth. m. palol-t. Göcsejben am. felhányva rostálja a búzát vagy gabonát. Balaton mellékén am. a gabonát vagy kendermagot magasan tartott edényből lassanként eregeti le, hogy a szél a gazt s port elvigye. Néhutt : pelel. V. ö. PALL.

PÁLÓL,

l. PÓLYÁL, PÓLYÁZ.

PALOLÁS,

(pal-ol-ás) fn. tt. palolás-t, tb. —ok. Cselekvés, midőn valaki palol.

PALOS,

l. POLOS.

PÁLOS,

puszták a Jászságban, erdélyi falu F. Fehér m. ; helyr. Pálos-ra, —on, —ról.

PALOTA, (1)

fn. tt. palotá-t. 1) Nagyszerű, fényes épület, pl. valamely főrangu úrnak vagy fejedelemnek lakhelye. Királyi, herczegi, grófi palota. Mátyás király hajdani palotája Buda várában. 2) Nagyobb terjedelmű fényes szoba, lakóházi terem (Salon). 3) Viselik e nevet több helységek Magyarországban, melyek között a veszprémvármegyei Palota maiglan grófi palotákkal díszeskedik. Úgy látszik, hogy közelebbről a latin palatium után módosított szó; így a német Pallast, régi felső német : palas, palice, palinza, falanzo, orosz : palata stb. is. Azonban kérdés, ha nincsen-e az eredetileg összeköttetésben a magyar falu szóval, mely régente ,oppidum‘-ot

pályát. Elmaradni a pályán. Vaspálya am. vasút. Vívó pálya am. harcztér.

„Puszta már a vívó pálya,
Csak magában szálldogálja
Azt olasz vitéz.“
Vörösmarty.

4) Azon görbe vagy körded vonal, melyet az égi testek bizonyos idő alatt bejárnak, vagy bejárni látszanak. 5) Átv. ért. az élet folyama, melyet a pályavonalhoz hasonlítunk, s melyen holtunkig haladunk. Az élet pályáján sok viszontagsággal küzdeni. Élete pályáját bevégezte. „Nehéz a haladásnak pályája, mert ezer ellenkező magán érdekekkel kell küzdeni.“ (Deák Ferencz.). „Rögös minden pálya, mely fölfelé vezet.“ (B. Eötvös József.). Különösen az életmódnak kitűzött iránya vagy neme, melyet valaki követ, gyakorol. Ügyvédi, irodalmi, katonai, egyházi pálya.

„Oh ezer örvény és hinár
Fogja pályád majd körüli.“
Berzsenyi.

„Sándor csillogó pályája,
Nyúlvadászat, őzfutás.“
Kölcsey.

„Néz tengerre, néz partokra
Messze pályáján.“
Ugyanaz.

„Int a pálya, ifju hős!
Karddal, észszel légy erős.“
Bajza.

Ha e szóban magyar nyomozással alapfogalomul a folytonos menést, sietést, futást veszszük; úgy a rokon jelentésü palázol, paláczol, palangol szókhoz, illetőleg ballag szóhoz köthetjük. Egyébiránt általánosan szokták a német Bahn-nal hozni kapcsolatba, melynek törzse Adelung szerént a régi északi bana után ütést jelent.

PÁLYAÁG,

(pálya-ág) ösz. fn. 1) Valamely pályának, különösen vasútnak egyes vagy mellékvonala. 2) Átv. ért. az életbeli működésnek egyes faja. Némely pályaágban kevés a versenyző.

PÁLYABÉR,

(pálya-bér) ösz. fn. Jutalom, melyet a versenyzők közül az nyer el, ki a pályát legelőbb megfutotta, vagyis a kitűzött irányponthoz leghamarabb eljutott.

„Néked vajjon ezért lészen-e pályabér?“
Orczy árnyékához. (Berzsenyi).

Átv. ért. tudományos vagy művészeti pályakérdés vagy feladat megfejtéséért kapott díj.

PÁLYADARAB,

(pálya-darab) ösz. fn. Színházi pályaköltemény. V. ö. PÁLYAKÖLTEMÉNY.

PÁLYADÍJ,

(pálya-díj), l. PÁLYABÉR.

PÁLYAFOK,

(pálya-fok) ösz. fn. Megkülönböztethető időrész vagy időszak valamely előhaladó esemény vagy állapot folyamában. (Stadium). Máskép: pályaszak.

PÁLYAŐR,

(pálya-őr) ösz. fn. A vaspályavonalon felállított őrök.

PÁLYÁS,

(pálya-as) mn. tt. pályás-t v. —at, tb. —ak. Pályán levő; pályafutó.

PÁLYASOROMPÓ,

(pálya-sorompó) ösz. fn. L. PÁLYAKÖR, 1), 3).

PÁLYASZAK,

(pálya-szak) ösz. fn. A pályának egy bizonyos lefutott része, különösen bizonyos időköz valamely előhaladó esemény avagy állapotban. (Stadium).

PÁLYATÁRS,

(pálya-társ) ösz. fn. Aki egy másikkal ugyanazon pályán halad. Különösebben, aki valamely jutalomért, dicsőségért többed magával pályáz.

PÁLYATÁRSULAT,

(pálya-társulat) ösz. fn. Részvényes személyek társulata valamely pálya, főkép vaspálya építése, igazgatása és jövedelmeztetése végett.

PÁLYATÉR,

(pálya-tér) ösz. fn. L. PÁLYAHELY.

PÁLYATERV,

(pálya-terv) ösz. fn. Valamely pályának, különösen vaspályának előrajza s kiviteli költségeinek előleges felszámítása.

PÁLYATÖRŐ,

(pálya-törő) ösz. mn. és fn. Átv. ért. aki először kísért meg valamely ismeretlen tárgyról akár értekezni, akár azt gyakorlatba venni; máskép : úttörő.

PÁLYAUDVAR,

(pálya-udvar) ösz. fn. A vasútak mentében, különösen helységekben, városokban vagy azok mellett épületekkel s tágasb térekkel ellátott állomási hely.

PÁLYÁZ,

(pálya-az) önh. m. pályáz-tam, —tál, —ott, par. —z. 1) Tulajdon értelmű pályavonalon vagy téren versenyezve fut, egymást megelőzni iparkodik. Gyalog, lóháton, kocsizva pályázni. 2) Átv. ért. valamely közzétett jutalomkérdésre, vagy feladatra felelő iratot vagy művet készít. 3) Nyilvánosan kihirdetett hivatalra másokkal versenyez.

PÁLYÁZÁS,

(pálya-az-ás) fn. tt. pályázás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. 1) Versenyfutás bizonyos pályavonalon. 2) Átv. ért. tudományos vagy szépművészeti versenyezés, mely által valaki bizonyos jutalomkérdésre megfelelni, vagy feladatot teljesíteni iparkodik. 3) Nyilvánosan kihirdetett hivatalra, állam- vagy egyéb szolgálatra versenyezés.

PÁLYÁZAT,

(pálya-az-at) fn. tt. pályázat-ot, harm. szr. —a. Pályázás elvont értelemben (Concurs, Concurrenz).

PÁLYÁZÓ,

(pálya-az-ó) mn. és fn. tt. pályázó-t. 1) Aki tulajdon értelmű pályán versenyez. Pályázó gyalogok, lovagok, kocsisok. Pályázókat illető és kötelező szabályok.

„Komoly, csendes üdvözlettel
Száll a pályázók között el.“
Kölcsey.

PAMLAGOZ,

(pamlag-oz) áth. m. pamlagoz-tam, —tál, —ott. Pamlaggal ellát, feldíszít.

PAMLÉNY,

falu Abaúj m.; helyr. Pamlény ba, —ban, —ből.

PÁMPILLÁS,

(ám-pillás?) mn. tt. pámpillás-t v. —at, tb. —ak. Balatonmelléki tájszó, mondják leginkább nőszemélyről, ki hiúságra vágyó.

PÁMPOLÓDIK,

l. PÁNTOLÓDIK.

PAMPUS,

l. PAMPUSKA.

PAMPUSKA,

(pampus-ka) fn. tt. pampuskát. Némely vidékeken azon nyalánk tésztasütemény, melynek másutt : fánk, pánkó, Mátyusföldén siska a neve. L. FÁNK. Alsó-Nyitra- és Vágvidéken, a pomposka kenyértésztából sodrott, s kétáguan öszvehajtott sütemény, melyet fölszelve, leforrázva, megzsírozva, és túrózva esznek.

A pampuska mint gömbölyü alaku sütemény, rokon a szintén gömbölyüt, dudorút jelentő púp, púpos, búb, buborék szókhoz; a ka kicsinyítő képző, s törzsöke pampus v. pompos = púpos, búbos.

PAMUK, (1)

fn. tt. pamuk-ot, harm. szr. —ja. L. PAMUT.

PAMUK, (2)

falu Somogy m.; helyr. Pamukra, —on, —ról.

PAMUT,

fn. tt. pamut-ot, harm. szr. —ja. Másképen : pamuk. Általán a német Baumwolle után alakított idegen eredetű szónak tartják; pedig eléjön nem csak a törökben is pamuk v. pambuk (panbuk), és a persában pamba v. pembe, hanem a csagataj nyelvben is mamug. (Abuska, Vámbéry Á.). Lásd : GYAPOTT.

PAMUTFA,

(pamut-fa); l. GYAPOTTFA.

PAMUTFARKKÓRÓ,

(pamut-fark-kóró) ösz. fn. A farkkórók neméhez tartozó növényfaj; szára fejér molyhos (a molyhok alatt vörös); levelei tojásdadok, csaknem épélűk; virága a szároldalon apró csomókban; tokjai gömbölyűk; hímszálai fejérszőrük; virága sárga. (Verbascum floccosum).

PAMUTFONAL; PAMUTSZÖVET,

(pamut-fonal); (pamut-szövet); l. GYAPOTTFONAL; GYAPOTTSZÖVET.

PAN,

gyök 1) panasz szóban és származékaiban. Azon n alaphangu számos gyökeink egyike, melyek valamely folytonos hangzást jelentenek. Ilyen maga a han-g szó, melyből hall (= hanl) is származik. Ilyenek : csen-g, bon-g, don-g, zen-g, zson-g stb. Pan csaknem azonos bon-nal bong szóban, a honnan panasz mintegy bonasz, vagyis bonás, bongás, más szóval zúgás, zúgolódás; a német bange is a szanszkrit ang (= aggódom) s latin ango szókkal szokott öszveköttetése hozatni. 2) Pang szóban és származékaiban; l. PANG.

PANÁCZ v. PANÁKSZ,

fn. tt. panászot v. panákszot. A pásztinák nemű növények egyik faja; levelei egyszer szárnyaltak; levelkéi a levél vége felől félfarkú; növénytani néven : panácz-pásztinák (pastinaca opoponax).

mely fogyatkozást vagy hanyagságot tapasztal, azt az illető igazgatók stb. tudomására juttatás végett bejegyezhesse.

PANASZLÁS,

(panasz-ol-ás) fn. tt. panaszlás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Nyilatkozás, mely által valamiért, vagy valaki, valami ellen panaszolunk. V. ö. PANASZOL.

PANASZLEVÉL,

(panasz-levél) ösz. fn. Irat, mely valamely panaszt tartalmaz; a törvénykezésben máskép : keresetlevél, melyben valaki a bíró előtt valaki ellen, szenvedett vagy állítólagos bántalmát vagy követelését eléadja, s a bírótól igazság szolgáltatását kéri.

PANASZLÓ,

(panasz-ol-ó) mn. és fn. Aki valami vagy valaki ellen panasszal lép fel.

PANASZNÉV,

(panasz-név) ösz. fn. Roszaló nyilatkozat. Panasznéven venni valamit. Hogy az Isten panasznéven ne vegye E kifejezést némi mentekezésül szokás használni, midőn valaki bizonyos jótéteményt említi, pl. az Isten panasznéven ne vegye, én is adtam a szegénynek valamit.

PANASZOL,

(panasz-ol) áth. m. panaszol-t vagy panaszl-ott, htn. —ni v. panaszl-ani. 1) Panaszképen elmond valamit. Elpanaszolni a szenvedett sérelmet, kárt. 2) Roszalásképen szemrehány valamit. Megpanaszolni valakinek az ételt, pl. hogy sokat eszik, vagy sorsához képest dúsásan él. 3) Vádol. Bepanaszolni valakit a törvényszék előtt.

PANASZOLKODIK,

(panasz-ol-kod-ik) k. m. panaszolkod-tam, —tál, —ott. L. PANASZKODIK.

PANASZOS,

(panasz-os) 1) mn. tt. panaszos-t v. —at, tb. —ak. Ami ellen panaszt tenni, amit roszallani szoktak; különösen némi irigységre mutatólag roszallott. Panaszos étel, kenyér, melyért az evőt megszólják, megirigylik. Panaszos ajándék. Begjobb ízü a panaszos étel. (Km.). Udvari lé, panaszos kenyér. (Km.). A népmonda szerént a panaszos ételtől meghízik az ember. 2) Fn. tt. panaszos-t, tb. —ok. Személy, ki a törvényszék vagy illető bíró előtt vádlókép áll elé valaki ellen. A panaszosokat meghallgatni, elutasítani.

PANASZSZÓ,

(panasz-szó) ösz. fn. Szó vagy nyilatkozat, mely által panaszunkat kijelentjük. Panaszszót emelni valaki vagy valami ellen. Oly türelmes, hogy egy panaszszót nem hallani tőle. V. ö. PANASZ.

PANASZTÁMASZTÁS,

idegenszerű; l. PANASZTÉTEL.

PANASZTÉTEL,

(panasz-tétel) ösz. fn. A panasznak valamely felsőség, különösen bíróság előtt elmondása; a sértő és sérelem ellen eléadott vád. V. ö. PANASZ.

PANASZTEVŐ,

(panasz-tevő) ösz. fn. L. PANASZOS, fn.

PANÁT, ÚJ—,

falu Arad m. ; helyr. Panát-ra, —on, —ról.

PANAKSZ FŰ,

(panaksz-fű) ösz. fn. Növényfaj a pásztinákok neméből; levelei egyszer szárnyaltak,

PÁNCZÉLLÁNCZ,

(pánczél-láncz) ösz. fn. Láncz, melyet hajdan a pánczélokon viseltek; továbbá, díszláncz, mely alakra nézve a régi pánczéllánczhoz hasonló.

PÁNCZÉLOS,

(pánczél-os) mn. tt. pánczélos-t v. —at, tb. —ak. Pánczélba öltözött, pánczéllal födött. Pánczélos lovagok, vitézek. Pánczélos mell. Pánczélos hajó (l. PÁNCZÉLHAJÓ). Átv. ért. mondják némely állatokról, melyeknek testét pánczélforma kemény pikkelyek födik. Képes kifejezéssel, erős ellenszegülés ellen fölkészült, kemény vitatkozásu. Pánczélos, paizsos vita, értekezés.

PÁNCZÉLOSAN,

(pánczél-os-an) ih. Pánczéllal fölkészülve, vagy készítve, pánczéllal ellátva.

PÁNCZÉLOSODIK,

(pánczél-os-od-ik) k. m. pánczélosod-tam, —tál, —ott. Vadászok nyelvén a fogoly madárról mondják, midőn tollazata színesedik. (Bérczy K.). V. ö. PÁNCZÉL.

PÁNCZÉLOZ,

(pánczél-oz) áth. m. pánczéloz-tam, —tál, —ott, par. —z. Pánczélba öltöztet, pánczéllal föd. „És láta Eleazar egyet a vadak közől felpánczélozva a király pánczéljával.“ (Káldi Mak. I. 6, 43.).

PÁNCZÉLRUHA,

(pánczél-ruha) ösz. fn. Pánczélból álló öltözék, pl. mellvas, drótung, vas keztyű.

PÁNCZÉR; PÁNCZÉROS,

lásd : PÁNCZÉL; PÁNCZÉLOS.

PÁND,

falu Pest m. ; helyr. Pánd-ra, —on, —ról.

PANDAL,

fn. tt. pandal-t, tb. —ok, harm. szr. —a. A vízpart oldalában ásott, vagyis kimosott lik; és a sírnak oldalában befelé ásott, koporsónak való külön hely. Ez értelménél fogva egy a „padmaly“ szóval, d és m (vagy n) áttétel által helyet cserélvén. Néhutt : padlan, melyben ismét az l és n (m) cseréltek helyet. Mások szerént, vízben levő, s a fenék színén fölemelkedő halmocska, melyet egy oldalról a víz mosogat. Szeged tájékán am. a töltésnek víz felől levő harántékos alja. Vadászok nyelvén így hívják a vidra és hód lakhelyét is a vízben. Mind ezek alapfogalomban megegyeznek. L. PADMALY.

PANDALLÓ,

(pandal-ó) fn. tt. pandalló-t. Toldalékos alakja ,pandal‘ szónak; l. PANDAL.

PANDÁS,

(pandal-os?) fn. tt. pandás-t, tb. —ok. Tájdivatosan am. pandal; l. PANDAL.

PANDÚR, (1)

fn. tt. pandúr-t, tb. —ok, harm. szr. —ja. 1) Így neveztettek ama híres neves, rabló szabad csapatok, Melyeket Mária Terézia uralkodása alatt Trenk Horvát- és Szlavonországban összetoborzott. 2) Utóbb a vármegyéknek, nevezetesen túl a Dunán, azon szolgái, kik a köz bátorságra felügyelnek, s a pusztai vagy erdei kóborlókat üldözőbe veszik, kiknek nevei másutt : megyekatonák, hadnagyok, csetnekek (Bácskában), látók, latinosan : persecutorok. — Elemére nézve a banda, bandita, Banner szókkal van rokonságban.

PANNIKA,

(Panni-ka), kicsinzőleg am. PANNI.

PANNUS,

az „Annus“ női keresztnévből p előtéttel módosult.

PÁNT,

fn. tt. pánt-ot, harm. szr. —ja. Általán kötő-eszköz; különösen holmi műveket öszvetartó vasdarab. A gerendákat pánttal öszvekötni. Keréksínt öszvetartó pánt. Idegen eredetű, s megegyezik vele nemcsak a német Band (,binden‘ igétől), hanem különösebben a szanszkrit : bandh, vant, és zend bandao, valamint pehlvi band is, melyek általán egybekötést jelentenek, és bongy gyökkel rokonoknak látszanak.

PANTALLÉR,

fn. tt. pantallér-t, tb. —ok, harm. szr. —ja. Kresznericsnél (Sándor I. után) am. puskaheveder (balteus sclopeti); alkalmasint a latin ,balteus‘ módosulata, s jelenthetett más hevedert, vagy kötőszert is, pl.

„Boglários pantallér csörög a nyakokon.“
Gr. Gvadányi József.

PÁNTÁLÓDIK,

l. PÁNTOLÓDIK.

PÁNTLIKA,

fn. tt. pántliká-t. A német Bandl, Bändl után módosított, s köz divatu szó; néhutt : pántyika; magyarosabban l. SZALAG.

PÁNTLIKAFŰ,

(pántlika-fű) ösz. fn. Közneve a nád (arundo) nemű növény egyik fajának, melynek növénytani neve Diószegi szerént : pántlikanád. (Arundo colorata. W. vagy : phalaris arundinacea. L.).

PÁNTLIKANÁD,

(pántlika-nád), lásd : PÁNTLIKAFŰ.

PÁNTLIKÁS,

(pántlika-as), l. SZALAGOS.

PÁNTLIKÁZ,

(pántlika-az), l. SZALAGOZ.

PÁNTOL,

(pánt-ol) áth. m. pántol-t. Pánt nevű kötővel megerősít, megköt. Megpántolni a kereket, a vas abroncsot. Átv. tréfás ért. valakit keményen megver. Derekasan megpántolták. V. ö. PÁNT.

PÁNTOLÓDÁS,

(pánt-ol-ó-d-ás) fn. tt. pántolódás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Kötekedő ingerkedés, kötelődzés, kapczáskodás.

PÁNTOLÓDIK,

(pánt-ol-ó-d-ik) belsz. m. pántolód-tam, —tál, —ott. Mással megbántólag ingerkedik, kötekedik, valakibe kapczáskodik. Gyöke vagy a pánt, mint kötő eszköz, honnan pántolódni am. kötelődzni; vagy talán rokonhang-változattal : bántolódik, bánt, (másnak békét nem hagy) törzsöktől, és bán gyöktől. Néhutt : pántálódik, pámpolódik.

PÁNTOZ,

(pánt-oz) áth. m. pántoz-tam, —tál, —ott. L. PÁNTOL.

PÁNTSZEG,

(pánt-szeg) ösz. fn. Pántforma kötő, v. öszvetartó szeg.

PÁNTVAS,

(pánt-vas) ösz. fn. Vasdarab, melylyel bizonyos testeket öszvekötnek, együvé szorítanak, megerősítenek. V. ö. PÁNT.

PÁNY, (1)

falu Abaúj m. ; helyr. Pány-ba, —ban, —ból.

Schmutz. Egyébiránt hogy a pany hajdan ige lehetett, gyaníttatja a panyóka származék, mert panyókán viselni a ruhát am. fel nem öltve, hanem zsinóron, szalagon, madzagon stb., nyakba akasztva hordozni. Továbbá rokon hozzá : fányol v. ványol, azaz : vékony vesszővel bekerít valamit. Hogy az f vagy v és p szervrokonságuknál fogva fölcseréltetnek, tudva levő dolog, pl. fereg pereg, fáczán páczán, fánk pánkó, főcstej pöcztej, fátyoloz patyókol stb.

PÁNYVADORONG,

(pányva-dorong) ösz. fn. Hajósok nyelvén vastag szál fából, melylyel a farvitorla alsó szélét feszítik ki. (Giekbaum. Kenessey A.).

PÁNYVAFA,

(pányva-fa) ösz. fn. Hajósok nyelvén szögirányos vitorlafa, rúd, mely némely saját metszésű négyszögvitorlának (minő csak naszadokon alkalmazható) egyik alsó és egyik felső csúcsát szögirányban (diagonal) feszíti ki. (Spriet, Sprett. Kenessey A.).

PÁNYVAFÁS,

(pányva-fás) ösz. mn. Pányvafával ellátott. Pányvafás vitorla. (Sprietsegel). V. ö. PÁNYVAFA.

PÁNYVAKÖTÉL v. PÁNYVÁSKÖTÉL,

(pányva- v. pányvás-kötél) ösz. fn. L. PÁNYVA.

PÁNYVÁS,

(pányva-as) mn. tt. pányvás-t v. —at, tb. —ak. Pányvával ellátott; pányvával megkötött.

„Tartnak helyben lábán ennek pányvás lánczot.“
Gyöngyösi István.

V. ö. PÁNYVA.

PÁNYVÁSAN,

(pányva-as-on) ih. Pányvával ellátva; pányvával megkötve.

PÁNYVÁZ,

(pányva-az) áth. m. pányváz-tam, —tál, —ott, par. —z. Barmot vagy baromfiat pányvakötéllel czövekhez, karóhoz köt. Kipányvázni a lovakat. Innen átv. ért. Göcsejben am. kiczövekel; pl. kipányvázza a rétet, hogy a szomszéd bele ne vágja kaszáját. Ismét átv. ért. valamely lebenyeg testet kiterjeszt. Kipányvázni a lepedőt. V. ö. PÁNYVA.

PÁNYVÁZÁS,

(pányva-az-ás) tt. pányvázás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Czövekhez, karóhoz kötés. V. ö. PÁNYVÁZ.

PÁNYVÁZGAT,

(pányva-az-gat) gyakorító áth. m. pányvázgat-tam, —tál, —ott. Gyakran vagy többet egymás után pányváz.

PAP,

fn. tt. pap-ot, harm. szr. —ja. 1) Általán, akármely hitvallást követő felekezetben oly személy, ki különösen arra van felavatva, hogy nyilvános isteni szolgálatot tegyen. Pogány, zsidó, keresztény papok. Római, görög szertartásu, protestáns papok. 2) Különösen a római és görög anyaszentegyházban : misés v. áldozó pap, ki püspöki fölszentelés által képességet és hatalmat nyert, hogy misét szolgálhasson, a szentségeket feladhassa stb. Világi pap, szerzetes pap, főpap, félpap Komjátinál am. diaconus, néhutt máskép : szerpap, kispap, papi hivatalra ké-

PÁPA, (2)

mezőváros Vesperém, és puszta Somogy m. ; helyr. Pápá-ra, —n, —ról.

PÁPAFŰ,

(pápa-fű) ösz. fn. Köz nyelven a csüllők neme alá tartozó növényfaj; fészkei kétszeresen tövisesek, szöszösek, levélgallérosak; levelei lefutó szabásuak, tövisfogasak; sugár szirmai háromfogúk, aprók; virága sárga; máskép szintén köz nyelven : áldottfű; növénytani néven : áldott csüllő. (Centauria benedicta).

PAPAGÁLY,

fn. tt. papagály-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Ázsia, Afrika, és Amerika meleg tartományaiban honoló madárnem; felső csőre vastag, és meggörbült, alsó csőre pedig rövidebb; nyelve húsos, vastag, miért a szókat utánozni könnyen megtanulja; farka jó hoszszú, s karmai igen görbére hajlók. Színre nézve vannak vörösek, zöldek, sárgák, szürkék, stb. Kiáltozó tulajdonságánál fogva újabb elnevezéssel : kajdács. Természetrajzi latin neve : psittacus.

PÁPAI,

(pápa-i) mn. tt. pápai-t, tb. —ak. 1) Pápát, mint anyaszentegyház fejét, illető, ahhoz tartozó, attól eredő, arra vonatkozó stb. Pápai hatalom, méltóság. Pápai birtok. Pápai áldás, feloldozás. 2) Pápa nevű mezővárosból való, ahhoz tartozó, azt illető stb. Pápai bucsuzók; pápai várkastély; pápai malom stb.

PÁPAKESELYÜ,

(pápa-keselyű) ösz. fn. Déli Amerikában élő, pulyka nagyságu keselyűfaj, melyet tollainak szépsége miatt keselyűkirálynak is hívnak. (Vultur papa).

PÁPAKÖVET,

(pápa-követ) ösz. fn. A római pápának, mint a katholika anyaszentegyház fejének, követe valamely fejedelmi udvarnál, vagy állodalmi kormánynál. L. KÖVET.

PAPÁL,

(pa-pa-al) önh. és áth. m. papál-t. Gyermeknyelven am. eszik.

PÁPALEVÉL,

(pápa-levél) ösz. fn. A római pápa irodájából, kevesbé fontos tárgyakban kelt, hivatalos levél, ünnepélyes bevezetés nélkül, (Breve). Különbözik tőle a fontosabb tárgyakban, s ünnepélyes alakban kiadott Bulla.

PÁPÁLKODIK,

(pápa-al-kod-ik) k. m. pápálkod-tam, —tál, —ott. Pápai hatalmat, mint anyaszentegyház feje, s Krisztusnak helytartója gyakorol. Éltek e szóval Heltai és Pázmán; egyébiránt oly alkatú, mint uralkodik.

PÁPARENDÉLET,

(pápa-rendélet) ösz. fn. A római pápától, mint egyház fejétől kiadott rendelet az egyházi kormányhoz, szertartásokhoz stb. tartozó különféle ügyekben. Szerzetek szabályozását, böjtöket, ünnepszentelést illető páparendelet.

PÁPASÁG,

(pápa-ság) fn. tt. pápaság-ot, harm. szr. —a. Pápai méltóság, hatalom, egyházi fejedelemség. Pápaságot elnyerni, pápaságról lemondani. V. ö. PÁPA.

PÁPASÜVEG,

(pápa-süveg) ösz. fn. Hegyes süveghez hasonló hármas korona, a római pápának ünnepélyes díszsüvege. (Tiara).

PAPIR; PAPIRABLAK; PAPIRCSINÁLÓ; PAPIRGYÁR,

stb. Lásd : PAPIROS; PAPIROSABLAK; PAPIROSCSINÁLÓ; PAPIROSGYÁR stb.

PÁPIR,

fn. tt. pápir-t, tb. —ok. Bodrogközben így nevezik a parázsnak piheforma hamvát, vagy elhamvadását; mely úgy látszik, mintha vékony papírdarabka formát jelentene.

PAPIREND,

(papi-rend) ösz. fn. 1) Társadalmi osztály, melyhez általán a papok, mint vallás szolgái tartoznak; egyházirend. 2) A római és görög egyházban a kellő szertartással papokká szentelt és avatott személyek osztálya, valamint azon szentség, melynek feladása által olyanokká lesznek. V. ö. PAP.

PAPIRFA,

(papir-fa) ösz. fn. Japánban tenyésző szederfának faja, melynek sík héjából papirost, köteleket s más szereket szoktak készíteni. (Morus papyrifera. L.).

PAPIRKA,

göcsei tájszó paprika helyett; l. PAPRIKA.

PAPIRKÁL,

(papir-ka-al) áth. m. papirkál-t. Göcsejben am. böngész, keresgél. Egyértelmű vele a babirkál, átvetve babrikál, mely a babrál igének kicsinyező alakja.

PAPIROS,

PAPIROS, fn. tt. papiros-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Eredetileg némely növényanyagok rostjaiból készített lebenyegszerű vékonyabb, vastagabbféle lap, különösen, hogy írni lehessen rája. Az egyiptomiak voltak az elsők, kik az úgynevezett papirosfa síkhéjából készítettek ilynemű szert. Ma különösen, kender-, len-, gyapot- stb. rongyokból készült vékony lemez vagy lap, hogy írni, nyomtatni lehessen rája; néha vagy némely része (itató papiros) takaróul is stb. használtatik. Rövidebben : papír. Megenyvezni a papírt v. papirost, hogy ne itasson. Itató-, irópapír v. papiros, nyomtató papír v. papiros. Posta-, levélpapír v. papiros; fehér, vörös, zöld stb. papír v. papiros. Egy kancz, ív, negyedív, tizenkettedrét papír v. papiros. Kemény, vastag, lágy, vékony papiros. Eltűri a papiros, akármit irsz rá. (Km.).

PAPÍROS- v. PAPÍRABLAK,

(papíros- v. papír-ablak) ösz. fn. Ablak, melynek táblái üveg helyett papirosból vannak, melyet rendesen bizonyos olaj- vagy zsíranyaggal átáztatnak, hogy a világosságot jobban átereszsze.

PAPÍROS- v. PAPÍRANYAG,

(papíros- v. papír-anyag) ösz. fn. Kender-, lenrongyból stb. készült pép, melyböl papirost készítenek.

PAPÍROS- v. PAPÍRBÉLŰ,

(papíros- v. papír-bélű) ösz. mn. Kinek béle, illetőleg gyomra igen gyönge, s kevés emésztő erővel bír; máskép : kákabélű.

PAPÍROS- v. PAPÍRCSINÁLÓ,

(papíros- v. papír-csináló) ösz. fn. Gyári míves, ki rongyokból s egyéb anyagokból papirost készít.

PAPÍROS- v. PAPÍRDARAB,

(papíros- v. papír-darab) ösz. fn. A papírívből elszakasztott vagy elvágott rész.

PAPÍROS- v. PAPÍRRONGY,

(papíros- v. papír-rongy) ösz. fn. Rongy, különösen kender- és lenszövetből, melyből papirost készítenek, vagy készíteni lehet.

PAPÍROS- v. PAPÍRRONTÓ,

(papíros- v. papír-rontó) ösz. fn. Gúnynév, s am. irkász, irkafirkáló, ki haszontalan munkákra vesztegeti a papirost.

PAPÍROS- v. PAPÍRSZELET,

(papíros- v. papír-szelet) ösz. fn. Ollóval vagy késsel metszett papírdarab.

PAPÍROS- v. PAPÍRTEKERCS,

(papíros- v. papír-tekercs) ösz. fn. Öszvetekergetett papiros. V. ö. TEKERCS.

PAPÍROS- v. PAPÍRTÉSZTA,

(papíros- v. papír-tészta) ösz. fn. Kender-, len- stb. rongyokból összezúzott tésztanemű állomány, melyből a papirost készítik.

PAPÍROS- v. PAPÍRTOK,

(papíros- v. papír-tok) ösz. fn. Keményebbféle papirosból készített tok, különösen ilyféle díszmű.

PAPÍROS- v. PAPÍRTÖLCSÉR,

(papíros- v. papír-tölcsér) ösz. fn. Tölcsérformán öszvehajtogatott papiros, melybe holmit bele lehet rakni, pl. a fűszerárusok papirostölcsérei, vagy melyen valamely folyadékot átszűrnek.

PAPISKOLA,

(pap-iskola) ösz. fn. L. PAPNÖVELDE.

PÁPISTA,

fn. tt. pápistát. Eredetileg a római katholikusok gúnyneve, melylyel őket a protestánsok czimezték; de utóbb, legalább nálunk magyaroknál, gúnycsípőssége megszünt, minthogy a katholikus nép nem átallja maga magát pápistának nevezni, valamint a református népnél a kálvinista czím nem foglal gúnyt vagy sérelmet magában. A jó pápista megtartja a böjtöt. Pápisták temploma, papja, hite. Egyébiránt mind írói, mind műveltebb társalgási nyelvben inkább a katholikus, v. római catholicus nevezettel élünk.

PÁPISTÁS,

(pápista-as) mn. tt. pápistás-t v. —at, tb. —ak. Olyan, mint a pápistáknál szokás, gúnyos vagy olcsárló értelemben. Pápistás papolás. Pápistás szín, tréfásan am. halvány arczszín. V. ö. PÁPISTASZÍN.

PÁPISTASÁG,

(pápista-ság) fn. tt. pápistaságot, harm. szr. —a. Köz nyelven am. a római katholika anyaszentegyházhoz tartozó hívek közönsége; továbbá ugyanazon egyháznak tanai. V. ö. PÁPISTA.

PÁPISTÁSAN,

(pápista-as-an) ih. Pápistás módon.

PÁPISTASZÍN,

(pápista-szín) ösz. fn. Sáppadt, halavány arczszín, mint oly pápistáé, ki szigorú böjtök által sanyargatja magát. Nagyon pápistaszínben vagy.

PÁPISTASZÍNŰ,

(pápista-színű) ösz. mn. Sáppadt, halavány színű.

PÁPISTAVARJÚ,

(pápista-varjú) ösz. fn. Tréfás, népies neve a gabonaevő varjúnak, mely hússal

Jobb a papné, mint a pap, mert a pap csak pirongat, de a papné pogácsával kínálgat. (Km.). Kinek a pap, kinek a papné. (Km.). Különbözik : papnő; v. ö. NŐ, —NÉ.

PAPNEVELDE,

l. PAPNÖVELDE.

PAPNEVENDÉK,

l. PAPNÖVENDÉK.

PAPNŐ,

(pap-nő) ösz. fn. Nő, ki papi szolgálatot tesz, milyenek voltak a régi helleneknél és romaiaknál bizonyos istenek szolgálatára rendelt nők, pl. a vesztaszüzek. Átv. ért. némely művészetekbe avatott nők. Múzsák papnője, Thalia papnője stb.

PAPNÖVELDE,

(pap-növelde) ösz. fn. Intézet, melyben papságra készülő ifjakat nevelnek, tanítanak.

PAPNÖVENDÉK,

(pap-növendék) ösz. fn. Személy, kit bizonyos intézetben papi hivatalra képeznek; fordítva : növendékpap.

PAPNÖVENDÉKHÁZ,

ösz. fn. L. PAPNÖVELDE.

PAP-NYÁRASD,

máskép : FELSŐ-NYÁRASD, falu Pozsony m.; helyr. —Nyárasd-on, —ra, —ról.

PAPÓ,

(p-apó) fn. tt. papó-t. Apó; nagyapó, öregapó.

PAPOCS,

falu Gömör m.; helyr. Papocs-ra, —on, —ról.

PAPOCSKA,

(pap-ocs-ka) kics. fn. tt. papocskát. Kicsi pap; növendék, fiatal pap.

PÁPÓCZ,

mváros Vas m.; helyr. Pápócz-ra, —on, —ról.

PAPOL,

(pap-ol) önh. és áth. m. papol-t. 1) Mint pap egyházi beszédet tart; ez értelemben használják rendesen a protestánsok, s am. a katholikusoknál a prédikál. 2) Olcsárló, gúnyos jelentéssel, sokat beszél, locsog, fecseg. Ne papolj. Mit papolsz? Kipapolta a titkot.

PAPOLÁS,

(pap-ol-ás) fn. tt. papolás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. 1) Pap által elmondott egyházi beszéd; prédikálás. 2) Gúnyosan szólva, locsogás, fecsegés. V. ö. PAPOL.

PAPOLCZ,

erd. falu Orbai sz.; helyr. Papolcz-ra, —on, —ról.

PÁPONYA v. PAPONYA,

fn. tt. páponyá-t. Az öthímesek seregéből, és egyanyások rendjéből való növénynem; csészéje egy tagu, öt hasábu; bokrétája kerékforma, ránczbaszedett lemezű; hímszálai s porhonjai öszveállanak; bogyója két rekeszű, s ezt felfuvódott veresszinű csészéje zárja be. (Physalis). Fajai : altató páponya (ph. somnifera), piros p. (ph. alkekengi); ez köznéven : muharcz, zsidócseresznye, hólyagcseresznye, Vénus köldöke, köröntőfű; stb. Köznépi nyelven a páponya, máskép : papkalap v. húnyor am. a latin helleborus viridis (zöld hunyor), és büdös páponya am. helleborus foetidus; Molnár Albertnél azonban rövid a-val : paponya am. helleborus.

PAPOS, (1)

(pap-os) mn. tt. papos-t v. —at, tb. —ak. 1) Papok szokására mutató, emlékeztető,

PAPRIKÁZ,

(paprika-az) áth. m. paprikáz-tam, —tál, —ott, par. —z. Paprikával meghint, megkever, fűszerez, elkészít valamely eledelt. Szalonnát, kenyeret paprikázva enni. A bográcsos húst megpaprikázni.

PAPROCSÁN,

falu Szala m.; helyr. Paprocsán-ba, —ban, —ból.

PAPRUHA,

(pap-ruha) ösz. fn. Sajátságos szabásu és színű ruha, hosszu köntös, milyet a papok mint olyanok jelmezül viselnek.

PAPSÁG,

(pap-ság) fn. tt. papság-ot, harm. szr. —a. 1) Papi személyek közönsége, egyházi rend. 2) Papi állapot, papi hivatal. Papságra szentelni életét. Bolondság a papság, ha deákul nem tud. (Km.).

PAPSAJT,

(pap-sajt) ösz. fn. Némely mályvanövénynek sajtforma terménye; így nevezik magát a növényt is; mely kétféle : 1) kis papsajt, máskép : apró v. kerek mályva, haslágyító fű, úti mályva; növénytani néven : kerekmályva (malva rotundifolia, németül : Käsepappel); 2) nagy papsajt; növénytani néven : erdei mályva (malva sylvestris). Nem mindenkor papsajt. (Km.).

PAPSALÁTA,

(pap-saláta) ösz. fn. Göcsejben mezei vad saláta, mely tavaszszal bujik ki.

PAPSEGÉD,

(pap-segéd) ösz. fn. Nagyobb gyülekezetekben valamely lelkész oldalánál működő egyházi és már papi hivatalokra felavatott személy; közönségesebb és idegenből származott néven : káplán.

PAPSIPIKA,

(pap-sipka) ösz. fn. 1) Négyszegletű föveg, melyet a római katholikus papok bizonyos isteni szolgálatok alatt, pl. temetéskor, körmeneteken, prédikálószékben, az oltárhoz menve stb. föltesznek. 2) A ,kecskerágó‘ nevű cserje egyik fajának (csíkos kecskerágó, evonymus europaeus) a papsipkához hasonló alakú vörös gyümölcse.

PAP-SÜVEG,

ösz. fn. Süvegféle fejtakaró, milyet a közpapok néhutt viselnek. Hazánkban nincs divatban.

PAPSZÉG,

falu Vas m. ; helyr. Papszég-re, —én, —ről.

PAPSZÉK,

(pap-szék) ösz. fn. Egyháziak, lelkészek szószéke a templomokban.

PAPSZENTELÉS,

(pap-szentelés) ösz. fn. Ünnepélyes eljárás, midőn valamely személy papi hivatalra, és szolgálatra felavattatik. Különösen a római és görög egyházban, midőn ezt valamely püspök, illetőleg főpüspök, érsek stb. bizonyos szertartások által eszközli, s az úgynevezett egyházi rend szentségét feladja.

PAPSZÉR,

(pap-szér) ösz. fn. Így nevezik túl a Dunán a katholikus hívek azon szolgálati sort, mely szerint az illető lelkészt fuvarral ellátni kötelesek. Papszerbe menni. V. ö. SZER.

PAPSZOLGA,

(pap-szolga) ösz. fn. Papnál szolgáló férfi személy. Gúnyos mellékértelemmel, tunya, könnyen élő szolga. Csak akkor izzad, ha eszik, mint a pap szolgája. (Km.).

PAPURASÁG, PAPURSÁG,

(pap-uraság v. urság) l. PAPURALKODÁS.

PAPUSA,

l. PAPUZA.

PAPUSÁL,

l. PAPUZSÁL.

PAPUZSA v. PAPUSA,

fn. tt. papuzsá-t. A székelyeknél am. egy csomó, vagy kötés dohány. Talán : pamuzsa am. pamat, —csa képzővel : pamat-csa vagyis pamatocska.

PAPUZSÁL v. PAPUSÁL,

(papuzsa-al) áth. m. papuzsál-t. A székelyeknél am. rakosgat. „Napestig csak a lábát kalongyálgassa, s egymásra papusálja.“ (Kriza J. gyűjt.)

PAPVIRÁG,

(pap-virág) ösz. fn. Köznéven az aranyvirág (chrysanthemum) nemű növény egyik faja; máskép szintén köznéven : ökörszemvirág; növénytani néven : ökörszemaranyvirág. (Chr. Leucathemum).

PAR, (1),

mely égést, tüzet és ezzel összefüggésben melegséget s vöröset jelentő származékoknak szolgál alapul, milyenek, parázs, tájdivatosan : porázs, továbbá megnyujtott önhangzóval : pára, párol, párlik. Hangban és értelemben rokonai : pérszel, v. porzsol, pérgél, v. pörgöl, pérnye, pérked, pergyő; valamennyiben a par, per, por, pör gyök hangutánzónak látszik, s az égéssel járó rop-ogást fejezi ki. Kitetszik ez a rokon gyökű török parlamak-ból, mely Zenker szerént a többi közt am. a német prasseln (von der Flamme, tehát ropogni, recsegni), továbbá glänzen, flackern stb. A görög rokon gyökű πύρϑειν is oly ropogást v. recsegést jelent, mely mind a szélről mind a tűzről értetik (vom Wind, der sich in die Segel legt, so das die Segelstangen knarren, und vom Feuer, welches das Holz ergreift und knistern lässt. Griechisch-deutsches Wörterbuch von Rost). Rokon még a föntebbiekkel pir, pirít, piros; úgy hogy a régieknél pl. az átvitt értelmű ,pirít‘ azaz ,pirongat‘ helyett gyakran ,porít‘ olvasható, (Müncheni, Bécsi cod.), maga ,pirongat‘ helyett ,porongat‘ (Debreczeni Legendáskönyv), ,pironkodik‘ helyett ,poronkodik‘ (Sz. Krisztina élete) stb. Rokonok még szintén ajakhangu f előtéttel forr, v előtéttel : vér, vörös v. veres, verőfény stb. Gyökeiknél fogva idegen nyelvekben rokonok még a föntebbieken kivül a szanszkrit bhá (fénylik, ég), bhár (ég), prus (ég, lángol), görög πῦρ, latin ferveo, uro, comburo, pruna, finn palan, (=pállom, uror, Fábián I.), puraan, purajan, (forrok, u. a.), héber בָּעַר (exarsit), בְּעֵרָה (ardor, incendium), franczia brûler, olasz bruciare, brugiare, stb.

PAR, (2),

elvont gyök, mely forgásra, keringő mozgásra, körded alakra vonatkozik ezen származékokban : paracskó, paripa, parittya, parázna, megnyújtva : párta, párkány; hangváltozattal porgol, porgolat. Rokonai : pereg, perdül, perdít, pereszlén, továbbá azon far, fer, for, för, fűr, für gyökű szók, melyekben alapértelem a forgás, keringés, kerekdedség; s rokonhangu előtéttel : barangol, barkácsol, bereg, stb. Ezen gyökkel egyezik a görög πείρω, hindu pari.

PARABAGOLY,

(para-bagoly) ösz. fn. A bagolynemű madarak legkisebb faja, piri v. parányi kis bagoly.

PARABUTY,

falu Bács m. ; helyr. Parabuty-ra, —on, —ról.

PARACSKÓ,

fn. tt. paracskó-t. Szaglározva lófútutó vadászeb. Alapértelménél fogva azon szók osztályába sorozhatjuk, melyek egyik par gyöktől erednek, és közös mozgást jelentenek. Szóképzési hasonlat szerint igenévnek látszik, az elavult parasg (mintegy forosg) gyakorlatos igétől, melyből parasgó, paracskó, azaz, körülfutkosó fejlett ki, mint csacsogó, csacskó csacska, csuszogó csuszkó, szotyogó szotyka, szajogó (zajogó) szajkó, stb. Rokon hozzá a tájdivatos baracskál, azaz görbe utakon csavarog, és barkácsol, szüntelen ide-oda mozogva foglalatoskodik, sürög-forog.

PARÁCZ,

falu Temes m. ; helyr. Parácz-ra, —on, —ról.

PARÁD,

falu Heves m. ; helyr. Parád-ra, —on, —ról.

PARÁDÉ,

fn. tt. parádé-t. Közszemlére, mutogatásra, fitogtatásra számított díszállapot, különösen öltözékben, bútorzatban kitüntetett fényűzés. Parádét űzni. Parádéra, parádéból czifrán öltözködni. Parádéra való fogatok, paripák. Katonai nyelven, midőn a hadsereg legdíszesebb öltözetben, és fegyverkezetben bizonyos ünnepélyre, tisztelgésre, szemlére stb. öszvegyül. Bakáink nyelvén az őrszemle a fele német fele franczia Wachtparade után: vakparádé. Közelebbről franczia eredetű szó; a franczia parade, név, valamint a parer ige pedig a latin parare, illetőleg a latin paratus szóval hozatik összeköttetésbe. (A. Régnier).

PARADÉROZ,

(a német ,paradiren‘ után) l. PARÁDÉZ.

PARÁDÉS,

(parádé-s) mn. tt. parádés-t, v. —at, tb. —ak. Parádéra készített, parádéban használtatni szokott. Parádés öltözet. Parádés ló. Parádés hintó.

PARÁDÉZ,

(parádé-z) önh. m. parádéztam, —tál, —ott. Parádét űz, különös díszkészületben, fényűzéssel mutogatja, fitogtatja magát. V. ö. PARÁDÉ.

PARADICS,

fn. tt. paradicsot; PARADICS-ALMA, PARADICSMAG stb. L. PARADICSOM ; PARADICSOMALMA, PARADICSOMMAG.

PARADICSOM, (1),

fn. tt. paradicsom-ot, harm. szr. —a, v. —ja. Tulajdonkép az első emberpár lakhelye, melyet Mózes a Teremtés első könyvében mint fölötte kieset ,éden‘ név alatt ír le. A régi halottas beszédben többször eléjön, írva: paradisum, melyben az s cs-nek, és az u o-nak olvasandó, mint számos más szónál. „Es mend paradicsomben valou gyimilesiktől monda neki élnie.“ Átv. értelemben igen szép vidék, mulatókert, lakhely; továbbá mennyország, mint az üdvözülteknek boldogságos laka. „Bizony mondom neked, ma velem leszesz a para-

PARAGA,

falu Bács m. ; helyr. Paragá-ra, —n, —ról.

PARAGÖMB,

(para-gömb) ösz. fn. A hajósoknál sűrű madzagfonat, melyben belül parafa van, s a para ruganyosságánál fogva ütődések mérséklésére igen alkalmas, ezért két hajó közé, különösen midőn egyik a másikhoz köt ki, igen előnyösen alkalmaztatik.

PARÁHOL,

áth. m. paráhol-t. Id. Mándy Péter szerént am. langyosan (valami langyossal?) locsol ; talán ,pára‘ szótól.

PARAJ,

(par-aj) fn. tt. paraj-t, tb. —ok. harm. szr. —a. 1) Széles ért. holmi dudva-, gyom-, burjánféle növény, kivált mely a kertekben v. ugarokon tenyészik. Disznóparaj, üstörparaj. stb. 2) Szorosb ért. a kétlakiak seregébe és négyhímesek rendébe tartozó növénynem ; hímvirágának csészéje öt hasábu ; bokrétája nincs ; hímszálai a csészénél hosszabbak ; anyavirágának csészéje négyfogu ; bokrétája nincs, anyaszála négy ; magva egy a megkeményült csészében. (Spinacia). Máskép : paré, paréj. Legismeretesebb faja az eledelül használt kerti paraj (sp. oleracea), köznyelven : spinát v. spendát. A régiek általán paraj, vagy paréj-nak hívták. „Husvét napján szentelt borjuhús zúzával (susaval), paréj orjjal, lúdfi, vadhús, tejes étek. Vacsorára szentelt sült, paréj, vadhús, tikfi (csibe) éles lével, tejesétek.“ Egy 1547-ben kelt levél borítékán. (Szalay Ág. 400 m. l.). Ugyanitt meg van különböztetve a spináttól. Ebédre szentelt paréjt szalonnával, vadhúst, tejes étek, tehén hús, kappan spináttal. Sokszor főzheted a parajt, még sem lesz jó ízü. (Km.). Köznyelven még az eper paraj v. paré, am. a fejes mangolt (blitum capitatum), disznóparaj v. disznóparé am. gyom amaránt (amaranthus hybridus), östör v. esterparaj am. a fejér libatopp (chenopodium album) ; priparé Kalocsa tájékán am. szegfű ; és német paré v. laboda paré v. ízetlen fű am. a kerti maglapél (atriplex hortensis). Hangelemre és értelemre legközelebb rokonai a perje, bervény, porczfű, burján, mint buján tenyésző növények. Gyöke : par, melyből é v. éj, aj képzővel lett paré, paréj, paraj, mint taré, taréj, taraj, gané, ganéj, ganaj, karé, karéj, karaj s némely mások.

PARAJCSIMASZ v. CSIMAZ,

(paraj-csimasz, v. csimaz) ösz. fn. A kerti parajon éldegelő csimaszféle féreg.

PARAJD,

erd. falu Udvarhely sz. helyr. Parajd-ra, —on, —ról.

PARAJLIBATOPP,

(paraj liba-topp) ösz. fn. Növényfaj a libatoppok neméből ; levelei háromszögűk, nyilformák, épélük, alul lisztesek ; szár- és ághegyein füzérbugái leveltelenek ; máskép köznyelven : kenőfű, vad spenát. (Chenopodium bonus Henricus).

PARAJLÓROM,

(paraj-lórom) ösz. fn. A lóromok neme alá tartozó növényfaj ; szirmai épélük, csak egyik púpos ; levelei tojásdad láncsásak. (Rumex patientia).

tézkedik, parancsnok. 2) Szorosb ért. személy, ki rendkívüli esetekben az illető ország vagy nép fölötti kormányt magához ragadja, vagy megbízásból átveszi, s azt függetlenül, teljes hatalommal, tekintet nélkül a rendes közjogra, saját belátása szerint igazgatja. Ilyenek voltak különösen a régi dictátorok Rómában.

PARANCSLEVÉL,

(parancs-levél!) ösz. fn. Valamely felsőség, hatalmasság által kibocsátott, és bizonyos személyhez, vagy közönséghez intézett levél, melyben valami parancsolatik. Idéző, végrehajtó parancslevél.

PARANCSNOK,

(parancs-nok) fn. tt. parancsnok-ot, harm. szr. —a. Katonai főnök, ki bizonyos sereget, csapatot kellő hatalommal vezényel; vagy valamely helyőrségnek főnöke. Elővéd, utóvéd parancsnoka, szárnyparancsnok. Vár-, térparancsnok. (Commandant).

PARANCSNOKI,

(parancs-nok-i) mn. tt. parancsnoki-t, tb. —ak. Parancsnokot illető, arra vonatkozó, attól eredő. Parancsnoki hatalom, rendelet.

PARANCSNOKSÁG,

(parancs-nok-ság) fn. tt. parancsnokság-ot. Parancsnoki hivatal, méltóság. Parancsnokok együttvéve.

PARANCSOL,

(parancs-ol) önh. és áth. m. parancsol-t. Mint főlebbvaló, vagy hatalmasabb, a nálánál alantabbvalónak, vagy gyöngébbnek erélyesen meghagyja, kötelezőleg kijelenti, hogy valamit cselekedjék. Az úr parancsol, a szolga szót fogad. Annak parancsolj, kinek enni adsz. (Km.). Otthonn parancsolj. (Km.). Nem parancsol nekem senki, azaz : független, szabad vagyok. Mit parancsol nagyságod? Azt parancsolom, hogy...

„Én vagyok a kunsági fi,
Nem parancsol nekem senki.“
                              Népdal.

Igekötőkkel : beparancsolni az utczán futkosó gyermekeket. A szemtelen tolakodót kiparancsolni a házból. Megparancsolni az ebédet. Ráparancsolni valakire. Összeparancsolni a falu lakosait. Visszaparancsolni a munkásokat.

PARANCSOLÁS,

(parancs-ol-ás) fn. tt. parancsolás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Felsőségnek vagy nagyobb hatalomnak gyakorlása, melynél fogva parancsokat osztogat valaki. Igen megszokta a parancsolást.

PARANCSOLAT,

(parancs-ol-at) fn. tt. parancsolat-ot, harm. szr. —a, v. —ja. Élőszóval kijelentett vagy írásba foglalt nyilatkozat, melynek tartalmát bizonyos parancs teszi. Tudniillik szabatosan véve a parancs inkább általános, elvont értelmű akarat, a parancsolat pedig inkább különösen meghatározott jelentésű kifejezése az akaratnak, vagyis az, amit megparancsoltak. Isteni tíz parancsolat. Anyaszentegyház öt parancsolatja. Meghallgatni, elolvasni a parancsolatot. „Kegyelmedet kérem megbocsásson, de mi szolgák lévén a dologban, parancsolat hordoz bennünket.“ Gr. Eszterházy M. nádor 1644-ben Rá-

5

PARANCSÚR,

(parancs-úr) ösz. fn. L. PARANCSÁR.

PARANCSVIVŐ,

(parancs-vivő) ösz. fn. Katonai parancsnok szolgálatában levő altiszt vagy közlegény, ki főnökének parancsát az illetőkhöz eljuttatja; máskép : parancsőr.

PARÁNY,

(por-ány) fn. tt. parány-t, tb. —ok, harm. szr. —a v. —ja. Általán a maga nemében igen piczi test, honnan parányi, am. igen piczi. Bölcsészeti ért. a hellen-latin atomus (= oszthatlan) szónak felel meg, s oly kicsi testet jelent, melyet kisebb részekre felosztani nem lehet. Tájdivatosan ejtve : porány, honnan : porányi; s valószinű, hogy gyöke egy az apró testecskét jelentő por szóval, honnan izzé porrá zúzni valamit, am. legapróbb részecskékre, s porczika, am. legkisebb ízecske, tagocska; kicsinyítve pirinyó, piri, melyből : pirinkel a hó, am. igen aprón esik; ide tartozik a permet, apró csöppü eső vagy harmat, permetezik, apró csöppekben esik. Hangi és fogalmi rokonságban van vele legközelebb a mongol paramanosz (Atome) szanszkritul : paramanu (Schmidt. Mongolisch-Deutsch-Russisches Wörterbuch); továbbá a persa-török pare v. para, melynek jelentése : darab, rész; továbbá : kis pénz neme; az arab farasza, eldarabolt, héber פרץ szétfört; a latin parvus, pars, parum, sőt a magyar apró-ban is, apr, úgy látszik, némileg át van vetve, és ,apró‘ eredetileg = poró = paró, innen parányi és aprányi rokon értelműek; s a székelyeknél porongy, am. inaska, szolgácska, azaz : apród. V. ö. PORONTY, PEREPUTTY.

PARÁNYI,

(por-a-nyi) mn. tt. parányi-t, tb. —ak. A maga nemében igen kicsiny, akkora, mint egy parány, mint a porszem. A kicsinyítés vagy kicsinylés felső fokát fejezi ki, melynek némi módosulata tájszólásokban a tulzólag kicsinyítő pirinyó, pirindike, pirinkó v. piránkó, pirányi, s hangáttétellel pindirkó, pindurka, piczurka. Parányi gyönyörűség, sereges jaj. (Km.). E szónak, ha azt a köz kiejtés után elemezzük, közvetlen törzsöke para (= paro, poró), melyhez a mértéket jelentő nyi járulván megnyujtva lett, parányi, mint anya anyányi, morzsa morzsányi, serke serkényi stb. — Egyébiránt tudnivaló, hogy, valamint más nagyító és kicsinyítő szók, a parányi is gyakran csak képes kifejezésül és tulzólag használtatik, pl. parányi kis gyerek. Ilyenek : morzsányi, csipetnyi, körömnyi, mákszemnyi stb.

PARÁNYISÁG,

(por-a-nyi-ság) fn. tt. parányiság-ot, harm. szr. —a. Kicsiség, a legcsekélyebb mértékben véve. Átv. ért. szerényen szólva : parányiságom, am. csekély személyem.

PARÁNYTAN,

(parány-tan) ösz. fn. 1) Némely kivált régibb világbölcsészek azon tana, mely szerént a világ mindensége eloszthatatlan picziségű testrészecskékből állott össze. 2) A vegytanban a testeknek gondolatban képzelt legkisebb részecskéje. V. ö. PARÁNY.